Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (21. évfolyam, 1-51. szám)
1923-03-29 / 13. szám
82 — Indokolás: A hivatalos kimutatás szerint Csonkamagyarországon az 1922. évi julius 1-én 130 községben 479 udvar augusztus 1-én 437 községben 500 udvar, szeptember 1-én 425 községben 506 udvar, október 1-én 368 községben 421 udvar, november 1-én 304 községben 338 udvar és december 1-én 265 udvarban 294 község volt veszettséggel fertőzve, ami felülmúlja a Nagymagyarországon előfordulni szokott veszettségi esetek számát. A veszettség ily nagymérvű elterjedése miatt a veszettségben beteg és kiirtott szarvasmarhák, lovak és sertések száma oly nagy volt, hogy az nemcsak egyesekre, hanem az országra is érzékeny veszteséget jelentett, a kóborló veszett kutyák által megmart emberek száma pedig annyira felszökött, hogy azoknak védőojtás céljából való befogadására a budapesti Pasteur intézet szűknek bizonyult. Köz- és állategészségügy, valamint közgazdaság érdekében elkerülhetetlenül szükséges, hogy célravezető eszközökkel a veszettség továbbterjedése megakadályoztassék és a veszettségi esetek száma a minimumra csökkentessék. Az érvényben levő állategészségügyi törvény és rendeletek a veszettség fertőző betegség terjedésének meggátlására nem bizonyultak elégségeseknek, mert a tulajdonképeni célravezető eszköz, a kutyák létszámának apasztása nem vétetett igénybe. A kutyák létszámának apasztása egyedül az ebadónak oly magasra való felemelése által érhető el, mely mindazokat, akiknek a kutyatartás nem elkerülhetetlenül szükséges, hanem csak megszokásból vagy luxusból tartják, azokat visszariasszák a kutyatartástól. Főként ezen okból, de meg azért is, mert a pénz értékében beállott nagymérvű csökkenés következtében az eddigi ebadó tételek a jelenlegi viszonyok mellett nevetségesen alacsonyak, az alispáni előterjesztésnek helyt adni kellett. Ezen véghatározat a vármegye hivatalos lapjának 1. rovatában közhírré teendő és netán ellene beadandó fellebbezésekkel, továbbá a 16331—915. sz. ebtartási szabályrendelet egy példányával, valamint a 6156—1921. sz. törvényhatósági határozattal együtt jóváhagyás végett a m. kir. Belügyminiszter úrhoz felterjesztendő és annak jogerőre emelkedése után újabb függelékként a 16331—915. sz. szabályrendelethez fűzendő. Miről a m. kir. Belügyminiszter ur felterjesztésileg, továbbá a vármegye alispánja, a hivatalos lap szerkesztője, Szombathely r. t. város képviselőtestülete nevében a szombathelyi polgármester, valamint a törvényhatósági m. kir. állatorvos értesittetnek. Jegyezte és kiadta: (P. H.) Dr. Tulok József s. k., tb. főszolgabíró. II. További Intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Másolat. Magyar kir. Népjóléti és Munkaügyi minisztérium. 10715/1923. II. szám. Tárgy: A kiütéses tífusz ellen való védekezés. Valamennyi Vármegyei és Városi Törvényhatóság Első Tisztviselőjének. Az utóbbi időben Budapesten több kiütéses tífusz megbetegedés történt. A bajt mindenesetben vidékről hurcolták a székesfővárosba. Ez alkalommal szükségesnek tartom, hogy az Alispán, polgármester ur figyelmét felhívjam hivatali elődeimnek a kiütéses tífusz ellen való védekezés tárgyában ismételten kiadott körrendeletéiben nevezetesen a legutóbb kiadott 44495/1920. itteni számú rendeletben foglaltakra, nevezetesen arra, hogy az első esetek felismerése és az óvintézkedések megfelelő foganatosítása mellett a kiütéses tífusznak járvánnyá elfajulása könnyen megakadályozható. Utasítsa az Alispán, Polgármester ur a törvényhatósága területén működő összes orvosokat, hogy minden lázzal és kiütéssel megbetegedett egyént kisérjenek különös figyelemmel arra nézve, vájjon nem kiütéses tífuszban szenved-e az illető s nincsenek e ruhatetvei. További gyanú esetén a Weil Félix-féle vérpróbát kelt megejteni. Intézkedjék az Alispán, Polgármester ur, hogy a hatóságok különös gondot fordítsanak a tömeglakások, továbbá munkáscsoportok, kóbor cigányok lakóhelyeinek és egyáltalán mindazoknak a helyiségeknek ellenőrzésére, amelyekben a lakosok zsúfoltan tartózkodnak. Rendelkezzék az Alispán, Polgármester ur már most az iránt is, hogy netán előforduló kiütéses tífusz megbetegedések esetén a megbetegedettek megfelelően elkülöníthetők és hogy a tetvek elpusztításához szükséges fertőtlenítő gépek bármely pillanatban üzemképes állapotban legyenek. Felhívom még az Alispán, Polgármester ur figyelmét a 9013/1919. belügyminiszteri sz. körrendelet végpontjában foglalt azon kötelezettségére, amely szerint minden egyes megállapított kiütéses tifuszos betegedésről hozzám táviratban kell jelentést tenni A heti kimutatást a jövőben akként kell szerkeszteni, hogy ez a vasárnaptól szombatig előfordult megbetegedéseket foglalja magában. Budapest, 1923. évi február hó 6-án. A miniszter helyelyett: Fáy s. k. államtitkár. 4612/923. szám. Tárgy: A kiütéses tífusz elleni védekezés. Valamenyi Főszolgabíró és Polgármester Urnák és vm. tiszti Főorvos Urnák! (Kőnyomatos példányban is kiadott.) A hatóságuk területén levő orvosokkal leendő közlésre azzal adom ki, hogy utasítsák egyben szakközegeiket, miszerint a tetvetlenitésre alkalmas és Kőszeg járás kivételével rendelkezésükre álló gőzfertőtlenitő gépek üzemképes állapotba való helyezéséről haladéktalanul és felelősség terhe mellett gondoskodni tartoznak. Szombathely, 1923. március 17. Herbst s. k. alispán. /
