Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (21. évfolyam, 1-51. szám)
1923-11-08 / 45. szám
\ törvényhatósági véghatározattal az 1917—1921. évekre, majd a 6560/22. sz. törvényhatósági véghatározattal további egy évre, tehát az 1922. évre megszavazott 4°/0-os egységes vármegyei pótadó megszűnése folytán 1923. január 1-én kezdődő hatállyal újból 1 évre, vagyis 1923 év végéig az 1883. XV te., illetve az 1912. L1X. te. alapján ismét 4s/0-os egységes vármegyei pótadót szavaz meg, illetve vet ki, és pedig figyelemmel az 1923. XXX11I te 4. §-ának rendelkezésére, a vármegye területén kivetett állami adók után. Ezen egységesen kezelendő és kivetendő pótadóból 72%-nak megfelelő összeget a vármegyei kulturalap, 3V2%-ot pedig a vármegyei tiszti nyugdíjalap javára, illetve ezen alapok tartozásainak fedezésére fordítja a törvényhatósági bizottság azon megjegyzéssel, hogy Szombathely és Kőszeg r. t városokban a 372%-os nyugdijpótadónak azon községekben pedig, amelyekben kisdedovodai célokra az 1891. évi XV. te. alapján 3°/o-os községi ovodai pótadó kivettetett, a 72°|o-os kulturpótadónak kivetése mellőzendő. Mely véghatározat a vármegyei hivatalos lap 1. rovatában szabályszerűen közhírré teendő azzal, hogy ellene a közzétételtől számított 15 nap alatt a vármegye alispánjánál beadandó és a m. kir. Belügyminiszter Úrhoz cimzendő felebbezésnek van helye. A felebbezési határidő lejárta után pedig a véghatározat a netán beadandó felebezé sekkel együtt a m. kir. Belügyminiszter Úrhoz a Pénzügyminiszter Úrral egyetértőleg történő felsőbb jóváhagyás céljából felterjesztendő. Miről a vármegye alispánja és a vármegyei hivatalos lap szerkesztője értesittetnek. Jegyezte és kiadta: (P. H.) Dr. Horváth Kálmán s. k., __________ vm. főjegyző. Kivonat. Vasvármegye törvényhatósági bizottságának Szombathelyen, 1923. évi november hó 3-án tartott rendkívüli közgyűlése jegyzőkönyvéből. 17891-1923. szám. Tárgy: A vármegye alispánja jelenti, hogy á „Vármegyei Hivatalos Lap“ előállítására vonatkozólag a „Vasvármegye“ nyomdavállalattal kötött szerződés értelmében munkabéremelkedés esetén az esetről-esetre igazolt százalék vállalkozó által felszámítható. A folyó évben az eddigi munkabéremelkedés ezideig kitesz 280 százalékot s igy a hivatalos lap előállításával felmerült költségek már eddig is túlhaladták a folyó évre előirányzott összeget. Számítás szerint a folyó év végéig bezárólag a már előirányzott összegen felül mintegy 3,200.000 kórona többszükséglet merül fel a hivatalos lap költségeire, mely költségek fedezésére a hivatalos lap előfizetési dijának felemelése szolgálhat. Ennélfogva javasolja, hogy a hivatalos lap folyó évi előfizetési dija évi 2000 koronáról évi 10.800 koronára felemeltessék, kéri egyúttal, hogy a hirdetési dijak is ilyen mérvű emelés mellett újból állapíttassanak meg. Véghatározat. Vasvármegye törvényhatósági bizottsága az alispáni javaslatot magáévá téve elhatározza, hogy a „Vármegyei Hivatalos Lap“ 1923. évi előfizetési diját 2000 koronáról 10.800 koronára, a hirdetési dijakat pedig az eddigi összegnek 5-szűrösére emeli fel akként, hogy a hirdetési dij 50 szóig 1500 K, minden megkezdett további 50 szó 1500—1500 korona. Mely véghatározat a Vármegyi Hivatalos Lap I. rovatában szabályszerűen közzéteendő és a 15 napi fellebbezési határidő lejárta után kormányhatósági jóváhagyás végett a m. kir. Belügyminiszter Urhor felterjesztendő. Miről a vármegye alispánja és a vármegyei hivatalos lap szerkesztője értesittetnek. Jegyezte és kiadta: (P. H.) Dr. Horváth Kálmán s. k. ____ _ vm. főjegyző. K ivonat. Vasvármegye törvényhatósági bizottságának Szombathelyen, 1923. évi november hó 3-án tartott rendkívüli közgyűlése jegyzőkönyvéből. 18547—1923. szám. Tárgy: A vármegye alispánja bemutatja a vármegyei árvaszéknek 24236—1923. sz. előterjesztését, amelyben az árvapénzeknek heti kamatoztatásra való kihelyezésének elhatározását kéri, figyelemmel arra, hogy a gyámhatóság alatt állók készpénzvagyonát a mai viszonyok között az elértéktelenedéstől másként megóvni nem lehet, miután az árvapénzekből valorizált köicsönt senki fel nem vesz és ezen tőkéknek a pénzintézeteknél rendes betétként való elhelyezése esetén azok után évi 18—42% nál magasabb kamatjövedelmet elérni nem lehetne, amely gyümölcsöztetés mellett a pénz értékének állandó nagymérvű romlása miatt a vagyonál- lag meg nem menthető. Jelenti egyben, hogy a gyámpénztári tőkéknek heti kamatoztatásra való kihelyezését a m. kir. Belügyminiszter Ur 148.932—1923. sz. rendeletével is figyelmébe ajánlotta a törvényhatóságnak és hogy az ár— 323 —
