Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (21. évfolyam, 1-51. szám)
1923-10-18 / 42. szám
— 291 27. §. A tényleges szolgálati idő annak a hónapnak utolsó napján ér véget, amely hónapban a nyugdíjjogosult a szolgálat alól tényleg felmentetik. Azon nyugdíjjogosultát, aki még ugyanabban a hónapban hal meg, amelyben a szolgálat köteléke alól felmentetett, tényleges szolgálatban elhaltnak kell tekinteni, még akkor is, ha nyugdija, vagy végkielégítése már megállapittatott, s ő erről már szabályszerűen értesittetett. A beszámítható szolgálati idő beszámításánál az egész éveken felülmaradó és hathónapot meghaladó évhányad egész évnek számit; a hat havi vagy az annál kisebb évhányad figyelmen kívül marad. 28. §. Az 1923. évi julius hó 1-től kezdve beszámítható javadalmazás alatt kizárólag a fizetést kell érteni. Mindenféle más elnevezésű illetményt a nyugdíj összegének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. Ha a tisztviselőt a tisztujitás alkalmával a korábban viselt állásánál alacsonyabb fizetési osztályú állásra választották meg, amennyiben a tisztviselő nyugdijjárulékait dacára illetménye csökkenésének a korábban élvezett magasabb javadalma után is mindenkor megfizeti, az utoljára élvezett beszámítható javadalmazás helyébe az előbbi r-agasabb javadalom lép. Az 1912. évi XLVII. te. 38. §-ában biztosított ezen jogának érvényesítését a tisztv selő alacsonyabb fizetési osztályba történt megválasztását követő 15 nap alatt bejelenteni köteles. 29. §. A havi összegekben megállapítandó nyugdijat, nyugbért, mindig 100 al osztható összeggel kell megállapítani. A megállapításnál az 50 koronáig terjedő összegeket el kell hagyni, az 50 koronánál nagyobb rész összeget ellenben felfelé 100 koronára kell kikerekiteni. 30. §. Az alkalmazottnál úgy az állandó, mint az összes mindenkorra szóló ellátások folyósítására az igény azzal a nappal áll be, amelyen az alkalmazott a tényleges szolgálat köteléke alól felmentetett. özvegyeknél és árváknál az igény az ellátások folyósítására ezen szabályrendelet 65. §-ában megállapított időben áll be. 31. §. A nyugdíjra jogosultaknak nyugdijat a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak alapulvétele mellett és pedig: 5 évi beszámítható szolgálat után, bezárólag a 10 beszámítható szolgálati évig, az említett javadalmazásnak 40 százalékában, a 10 éven túl beszámithatólag a 40 szolgálati évig minden év után az említett javadalmazásnak 2 százalékában kell megállapítani. * A fentebb említett beszámítható javadalmazásnak összegénél magasabb nyugdíjban az igényjogosult akkor sem részesíthető, ha a beszámítható szolgálati ideje a negyven évet meg is haladja. A nyugdíjazási kérelemnek helyt adó törvényhatósági bizottsági véghatározatot követő hó végével a fizetés beszüntetendő és'^a nyugdíj folyósítandó, tekintet nélkül arra, hogy a kérdéses véghatározat ellen adatott-e be felebbezés, vagy sem. 32. §. Az 1923. évi julius 1 -je előtt nyugalomba helyezett vármegyei tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak ezidőszerint járó nyugdiját és a nyugdíjon felül járó kegydiját, rendkívüli segélyét, rendkívüli segélypótlékát vagy bármilyen más készpénzjárandóságát az 1923. évi juniiis hó végével teljesen be kell szüntetni. Ugyancsak az 1923. junius hó végével teljesen be kell szüntetni az 1923. julius hó 1-én nyugbérben részesülő volt varmegyei alkalmazottaknak ezidőszerint járó nyugbérét és a nyugbóren felül járó rendkívüli segélyét, rendkívüli segélypótlékát vagy bármilyen más készpénzjárandóságát. 33. §. * Az érvényben álló szabályzatok értelmében nyugdíjra igénnyel bíró és nyugalomba helyeztetésük időpontjában fizetési osztályba tartozott vármegyei alkalmazottak nyugdiját, az 1923. évi julius hó 1-étől kezdve, annak a mindenkori fizetésnek az alapulvétele mellett kell kizárólag nyugdíj címén megállapítani, amelyre az illető tisztviselőnek abban a fizetési osztályban, amelybe nyugalomba helyeztetésének időpontjában tartozott, igénye lenne abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állna. Az érvényben álló szabályzatok értelmében nyugdíjra igénnyel bíró, de nyugalomba helyeztetésének időpontjában fizetési osztályba nem tartozott vármegyei tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak nyugdiját, az 1923. évi julius hó 1-től kezdve annak a mindenkori fizetésnek az alapulvétele mellett kell kizárólag nyugdíj címén megállapítani, amelyre az illető tisztvtselőnek vagy egyéb alkalmazottnak a nyugalomba helyeztetésének időpontjában betöltött állása után igénye lenne abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állana. Amennyiben ez a fizetés később emelkedik vagy csökken, a nyugdijat is a fizetés emelkedésének vagy csökkenésének időpontjától kezdve megfelelően emelni vagy csökkenteni kell. Azok a tisztviselők és egyéb alkalmalmazottak tehát, akik a beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjra szereztek már igényt, mindenkor ugyanolyan összegű nyugdíjban részesitendők, mint amilyen összegű fizetésre a fentiek szerint igényük lenne abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állnának-
