Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (21. évfolyam, 1-51. szám)
1923-05-17 / 20. szám
- 139 — 55. §. Eltűnt és fel nem található vármegyei alkalmazott neje és gyermekei részére, ha egyébként a törvényes feltételek megvannak és ha az ellátás megállapítása a 37—38. §§. szerint sem ütközik akadályba, az özvegyeket és árvákat a jelen szabályrendelet határozmányai alapján megillető végkielégítést, özvegyi nyugdijat és nevelési járulékot ideiglenesen addig kell utalványozni, amig a férj, illetőleg atya elő nem kerül, vagy halála be nem bizonyul, vagy amig öt a bíróság holttá nem nyilvánítja, hacsak az ellátást a jelen szabály- rendelet határozmányai szerint már korábban nem kell beszüntetni. A jelen szakasz alapján ideiglenesen utalványozott ellátás visszatérítését akkor sem lehet követelni, ha a férj vagy atya előkerül. 56. §. A vármegyei alkalmazottaknak az 50. §-ban meghatározott életkort már elért olyan atyátlan vagy szülőtlen gyermeke részére, aki teljesen munka és keresetképtelen, s amellett nyomorék vagy költséges ápolást igénylő beteg és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják, a törvényhatóság arra az i4őre, amig a gyermekre nézve az említett feltételek fennállanak, életjáradékot engedélyezhet. A törvényhatóságnak itt említett véghatározata csak kormányhatósági jóváhagyás után hajtható végre. Az életjáradék összeget esetről-esetre kell megállapítani, de az nem haladhatja meg annak a nevelési járuléknak az összegét, amelyre a gyermeknek igénye lenne akkor, ha az 50. §-ban meghatározott életkort még nem töltötte volna be. Az életjáradék beszüntetésére nézve a jelen szabályrende'etnek a nevelési járulék beszüntetésére vonatkozó határozmányai irányadók. VI. A temetési járulékra vonatkozó határozmányok. 57. §. Minden, akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdíjazott állapotban elhalt vármegyei alkalmazott után temetési járulék jár azoknak, akik az elhaltaknak gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről gondoskodtak, tekintet nélkül arra, hogy a vármegyei alkalmazott mennyi időt töltött szolgálatban. Ha az elhaltnak gyógykezeltetéséről két vagy több személy gondoskodott, a temetési járulékot részükre a gyógykezeltetésre és eltemettetésre tényleg forditott költségek arányában kell folyósítani. 58. §. A temetési járulék úgy a tényleges szolgálatban, mint a nyugdíjazott állapotban elhall alkalmazott után a tényleges szolgálatban utóljára élvezett beszámítható javadalmazásnak alapul vétele mellett a következőkép állapittatik meg: Ha a beszámítható javadalmazás összege volt nem több, mint évi 800 K.. akkor a temetési járulék 200 K. évi 800 K nánáltöbb, de 77 77 77 77 1200 77 n 17 17 300 „ n 1200 1) 79 77 n 17 Tt 77 1600 77 Ti Tt 77 400 „ 7) 1600 7) Ti 19 Tt n 7t 7Í 2000 n Tt 17 n 500 „ » 2000 tt 17 79 n ii 77 7) 3000 Ti Tt 9• Tt 600 „ 79 3000 79 17 7) r) rt 79 11 4000 Ti 77 17 Tt 700 „ n 4000 99 97 7í Tt 79 1) Tt 5000 77 71 71 77 800 „ Tt 5000 rí 7) 19 Ti 77 77 77 6000 7t 11 Tt 11 1000 „ V 6000 » 11 77 rí 77 Tt Tt 8000 n rí n 71 1200 „ r> 8000 n 7í 7) 77 77 77 n 12000 Tt rí Tt 17 1400 „ Ha az alkalmazott után állandó, vagy egyszersmindenkorra szóló ellátásra igényjogosult özvegy, vagy gyermek nem maradt hátra, vagy ha az elhalt alkalmazott gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről nem az elhaltnak ellátásra igényjogosult özvegye vagy gyermeke gondoskodott, az utalványozható temetési járulék a jelen szakaszban megállapított kereteken belül sem haladhatja meg az elhaltnak gyógykezeltetésére és eltemettetésére tényleg forditott és részletes számlákkal igazolt költségeknek összegét. \
