Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (19. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-24 / 8. szám
javaslata a mai közgyűlés tárgysorozatába mint annak első tárgya fog felvétetni és tárgyaltatni. Előterjesztetik az állandó választmánynak az alispáni javaslatot elfogadásra ajánló javaslata. Ezzel szemben más indítvány nem terjesztetvén elő, elnöklő főispán ur az 1883. évi XV. t.-c. 10. §. értelmében a javaslat felett a névszerinti szavazást nyílt ülésben elrendeli. A kérdést akkép teszi fel, hogy „igennel“ szavaznak akik a határozati javaslatot elfogadják, „nemmel“ akik el nem fogadják. „Igennel“ szavasztak a következő bizottsági tagok: Nárai-Szabó László, Vargha Gábor, Takách Ferenc, Okolicsányi Dénes, Chernél Antal, Bezerédj István dr., Kapi Béla püspök, id. dr. Maróthy László, Masáth Mihály, dr. Rhorer Ödön, Csukás Endre, id. Szigethy Sándor, Egán Alfréd, Stőr Manő, Hirschenhauser Sándor, dr. Szabó István, Pleszkács Imre, dr. Esső Imre, Háczky Egon, Vermes Márton, Süteő Lajos, Weiner Károly, dr. Boda János, Hanny József, Czeke Gusztáv, Kapuy Károly, Szabó Lőrinc, Brüll Mihály, Juttner Kálmán, Wallner József, Regensperger János, Fülöp József, Almássy János, br. Szegedy-Ensch Sándor, Ungár Miksa, Kopcsándy Sándor, Gábriel Ferenc, Antal Gyula, Bauer Mihály, Mező Samu, Porpáczy Kálmán, Maróthy István, Hodossy Gyula, László Lajos, Szabó Ferenc, Horváth Vince, Geist Tivadar dr., ifj. Deutsch Samu, Korándy Ferenc, Kukorácz János, Pintér József plébános, Nagy Péter plébános, Förster Ottó, Földessy Ödön, Ajkáy Elemér, Schiller Béla, Tulok Jenő, Stirling Lajos, Radó Lajos, Molnár László, Neubauer Károly, Török Mihály plébános. „Nemmel“ senki sem szavazott. Az érdekelt köz- tisztviselő bizottsági tagok a szavazásban nem vettek részt. A szavazás megejtése és a szavazatok összeszámítása után az elnöklő főispán ur kihirdeti, miszerint beadatött összesen 62 szavazat, ebből „igennel“ szava- . zott 62 bizottsági tag, „nemmel“ senki sem szavazott, minél fogva kijelenti, hogy az állandó választmány javaslata egyhangúlag a törvényhatósági bizottság határozatává vált. Véghatározat A törvényhatósági bizottság a m. kir. belügyminiszter urnák 64063—1920. II. b. sz. leirata folytán a vármegyei közalkalmazottak és nyugdíjasok részére 1920. évre 9515—920. sz. véghatározatával megszavazott rendkívüli segélyek fedezése céljából elhatározza, hogy ezen célra összesen 2,600,000 koronát az alább felsorolandó szombathelyi pénzintézetekből 10 évi törlesztési időtartamra 1921. évi április 1-től félévenkint előre fizetendő, 6 százalék kamatozás alapul vételével évenkint tőketörlesztés,kamat és jutalék cimen 13.15 százalék annuitás mellett kölcsönt vesz fel. És pedig a Szombathelyi Takarékpénztártól 500,000 koronát 328,79 K 91 fillér, a Mezőgazdasági Takarék és Hitelbank részvénytársaságtól 500.000 koronát, 32879 K. 91 fillér, a Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztártól 400,000 koronát 26303 K 93 fillér, a Vasmegyei Takarékpénztártól 400 000 koronát 26303 K 93 fillér, a Szombat- helyi Általános Takarékpénztártól 300,000 koronát 19727 K 95 fillér, a Szombathelyi Iparosok Takarék- pénztárától 300,000 koronát 19727 K 95 fillér és a Vasmegyei Központi Takarékpénztártól 200,000 koronát 13151 K 96 fillér félévenkint előre fizetendő tőke és kamat törlesztés mellett, oly kikötéssel, hogy a törvényhatóság ezen kölcsönt előrebocsátott félévi felmondás után lejárat előtt bármikor kártalanítási jutalék (al pari) fizetése nélkül folyó készpénzben visszafizetheti, illetve az intézetnél külön megállapítás szerint conver- tálhatja. Az ezen intézetek által a kölcsönre vonatkozólag bemutatott kötelezvények és törlesztési tervek a törvényhatósági bizottság előtt egész terjedelmében felolvastatván, ezek jóváhagyatnak. A törvényhatósági bizottság megbízza Herbst Géza urat, mint a vármegye alispánját, a kötelezvényeknek aláírásával, a folyósítandó kölcsönösszegnek felvételével és nyugtázásával, megbizza továbbá, hogy az ezen határozat felsőbb jóváhagyása után felveendő kölcsönösszeget a vármegyei vasúti pótadóalapban bevételezze a 9515—920 törvényhatósági bizottsági véghatározattal megszavazott segélyeknek, a határozatban részletezett módozatok szerint és az ott megállapított mérvbeni kifizetésére fordítsa. A törvényhatósági bizottság köszönetét fejezi ki a kölcsönt nyújtó pénzintézetnek előzékenységéért és áldozatkészségéért, mellyel a jelenlegi súlyos pénzviszonyok mellett ilg előnyös feltételekkel a törvényhatóságnak segítségére jöttek. A kölcsön 341951 K 08 fillér évi törlesztési hányadának fedezésére elhatározza a törvényhatósági bizottság, hogy az 1910 évi február hó 21-én tartott közgyűlésében 3936. szám alatt hozott és a m. kir. belügyminiszter ur 18534—910. II. b. sz. leiratával jóváhagyott határozatával a helyiérdekű vasutak segélyezésére megszavazott 172% pótadót, melyből ezideig csak V2°/o vétetett igénybe — 1921. évi január hó 1-től kezdődő 10 éven át teljes egészében kiveti a pótadó kivetés alapjául szolgálható összes egyenes állami adóhoz és megyei vasúti pótadó alapnak ekként várható mintegy 380.000 korona pótadó jövedelemből a kölcsön annuitásának fedezését elrendeli. Utasítván egyúttal a vármegye alispánját, hogy a vasúti pótadó alapot terhelő 196,000 korona függő kölcsönt az alap cselekvő vagyonát képező 116,000 korona névértékű értékpapiroson kívül rendelkezésre álló 93800 korona készpénz vagyonának és a még hátralékos 126,000 korona 1920. évi pótadó követelésnek felhasználásával, a pótadó befolyása után a kölcsönt adó vármegyei alapoknak fizesse vissza. A vasúti pótadó alapnak ezidőszerint a kellően fedezett függőkölcsön visszafizetésével semmi terhe nem lévén, minthogy az építési viszonyokra való tekintettel belátható időn belül helyiérdekű vasút, mely ezen alapból segélyezendő lenne, nem épül, a törvényhatósági bizottság ezen érdekek sérelme nélkül fordíthatja az e célra megszavazott pótadót a kölcsön törlesztésére, kijelenti egyúttal a törvényhatósági bizottság már most, hogy az esetben, ha időközben mégis szüksége merülne fel valamely létesítendő helyiérdekű vasút segélyezésének, úgy arról akár a most megszavazott kölcsönnek más módoni fedezésével, akár a pótadó emelésével gondoskodni fog. Minthogy pedig az 1920. évi segélyek kifizetésére 2.563.000 korona szükséges és igy a fölveendő 2 millió 600.000 korona kölcsönből ezen összeg és a félévre előre fizetendő 170,975 korona annuitás és 26,000 koronára tehető illeték és bélyegköltség nem fedezhető, utasítja a törvényhatósági bizottság a vármegye alispánját, hogy a kölcsönből az első félévi annuitásra és illetékre fedezetet nem nyerő körülbelül 160,000 koronát
