Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (19. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-10 / 10. szám

- 87

mihályfa, Egyházaskesző, Duka, Kcmenesmagasi, Kis- köcsk, Magyargencs, Nagysimonyi, Ostffyasszonyfa, Papóc, Vönöczk községekben.

5. A vasvári járásban: Vasvár, Baltavár, Csehi- mindszent, Egervár, Felsőoszkó, Gerse, Györvár, Kám, Rábahidvég, Rum, Sorkikisfalud községekben.

6. A körmendi járásban: Körmend nagyközség, Egyházasrádócz, Felsőmarácz, Horvátnádalja, Kiskölked, Molnaszecsőd, Nagycsákány, Nagyrákos, Nádasd, Őri- magyarósd, Pinkamindszent, Szarvaskend községekben.

7. A szentgotthárdi járásban: Szentgotthárd nagyközség, Apátistvánfalva, Csörötnek, Felsőszölnök, Gyana- falva, Kérca, Liba, Nagyfalva, Ökörtvélyes, Kotormány, Őriszentpéter, Radafalva, Rábafüzes, Rábakethely, Rába- szentmárton, Rábatótfalu, Vasdobra, Vasszentmihály.

8. A németujvári járásban: Németujvár nagyközség, Kukmér, Németszentgrót, Várszentmiklós, Pásztorháza, Pusztaszentmihály, Strém, Szentelek, Tobaj.

9. A felsőőri járásban: Felsőőr, Pinkafő nagyközség, Alhó, Alsoőr, Árokszállás, Feisőlövő, Máriafalva, Nagyszentmihály, Rödöny, Pinkamiske, Sámfáivá, Vas- kouiját, Vasvöfösvár, Városszalónak.

10. A muraszombati járás meg nem szállott részében: Magyarszombatfa községben.

E határozat a vármegyei hivatalos lapban leendő közhirrététel végett a vármegye alispánjának megküldendő, továbbá az érdekelt községek értesítése végett az illetékes járási főszolgabiráknak kiadandó, mégis a m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz felterjesztendő.

Miről a m. kir. földmivelésngyi miniszter ur 110,300—1920. XII. C. sz. rendeletre való hivatkozással feiterjesztésileg, továbbá a vármegye alispánja és a járási főszolgabirák értesittetnek.

Kelt Vasvármegye közigazgatási bizottságának 1920. évi február hó 9-én tartott ülésében.

Herbst Géza alispán, a kib. C. elnöke.

2936—920. gazd. alb. szám.

A szombathelyi kir. erdőfelügyelőségnek 1920. évi 684. f. számú előterjesztése a vármegyei közös erdőőri szervezethez tartozó védkerületi erdöőrök nyugellátása és nyugdijszabályzata tárgyában.

Véghatározat.

Elfogadva a szombathelyi kir. erdőfelügyelőségnek fenti tárgyban tett előterjesztését, tekintettel arra, hogy a vármegyei közös erdőőrzési szervezetben tartozó védkerületi erdőőrök megélhetése, szolgálatképtelenségük idejére családtagjainak lét fentartása az erdőőr elhalálozása esetén ez időszerint megfelelő módon nincsen biztosítva, tekintettel továbbá arra, hogy az erdőőrök jelenlegi csekély javadalmazásuk nemcsak, hogy az előbb-utóbb beálló munka és keresetképtelenségük idején leendő fentartásukra nem elegendő, de még a tényleges szolgálat tartama alatt is csak a legfontosabb, a legnélkülőzhetetlenebb életszükségleteik kielégítését teszi lehetővé, figyelembe véve, hogy az erdőöröknek az országos gazdasági munkás és cseléd segélypépztárnál való biztosítása csupán maguknak az erdőőröknek nyújt némi elenyészőleg csekély segítséget, ellenben a leginkább minden vagyon nélkül maradó családtagjait semminemű anyagi támogatásban nem részesíti, tekintettel végül arra, hogy az erdőőri nyugdíjalap intézmény az ország legtöbb vár- megyéjében már életben van léptetve, azon célból, hogy

vármegyénk területén a közös vármegyei erdőőrzési szervezetben működő védkerületi erdőőröket, valamint azok özvegyei és árváit az erdőőrök szolgálat és keresetképtelenségük, illetőleg elhalálozásuk esetén az állami és vármegyei alkalmazottakhoz és az ország más vármegyéiben szolgáló erdőőrökhöz hasonló ellátásban részesíthessük, egy erdőőri nyugdíjalap létesítését tartjuk szükségesnek.

A nemzetgazdaságilag is, különösen a mostani időkben, roppant nagy fontossággal biró erdőgazdaságnál működő egy hosszú szolgálatban megrokkant erdőőrt minden támasz nélkül a nyomorban hagyni, halás esetén családját a teljes züllésnek átengedni, nem egyezik meg a kor emberies követelményeivel és társadalmi'berendezésével. Mai nap amikor a gyári és gazdasági munkásoknak, gazdasági cselédeknek, sőt a napszámosoknak biztosításáról is törvény gondoskodik, a fárasztó, nehéz, egészségre, emésztőt, életveszélyes közszolgálatot teljesítő erdőőri személyzetnél ettől elzárkózni nem lehet.

De megköveteli a közszolgálatot teljesítő erdőőr, illetve családtagjai végellátásának biztosítását az érdekelt egyes erdőbirtokosoknak saját jól felfogott érdekük is, mert a jelenleg óriási tőkét képviselő erdeik, gazdasági, őrzési, védelmi stb. teendőik sikeres, célravezető s állandó jövedelmet birtositó ellátása csakis úgy érhető el, ha az ezen teendőkkel megbízott erdőőri személyzet megélhetése nemcsak a tényleges szolgálat alatt, de egyúttal az idővel beállott szolgálat- és keresetképtelenség alkalmával is kellő mértékben biztosit- tatik, mert csakis ebben az esetben számíthatunk állandó jó, lelkiismeretes, megbízható, odaadó, kifogástalan személyzetre. .

Tekintettel arra, hogy az ekként létesítendő erdőőri nyugdíjalapnak rendelkezésére álló és a vármegyei törvényhatósági bizottsága által az 1902. .évi 15738, illetve 1902. évi 21158. sz. alatt hozott és a m. kir. földmivelésügyi Miniszter Ur által 1902. évi 37058, illetve 1903. évi 15543. I. 3. B. szám alatt jóváhagyott határozatokkal megalkotott, s ezennel a vármegyei nyugdíj alap törzsvagyonának kimondott vármegyei erdőőrzési segélyalap jelenlegi készletei, valamint az érdekelt erdőőröktől várható hozzájárulás oly csekély, hogy abból az erdőőrzési nyugdíjalapot terhelő kiadások egyelőre nem lesznek fedezhetők, a kir. erdőfel- ügyelöséggel egyetértőig, saját jól felfogott érdekükben is felhívjuk az állami kezelés alatt álló erdők és kopárterületeknek közös erdőőröket tartó birtokosait, hogy a létesifendő vármegyei erdőőri nyugdíjalap javára legalább is a m. kir. állami erdőhivatal teendőinek ellátásával megbízott szombathelyi kir. erdőfelügyelőség áltai összeállított, általunk ezennel elfogadott és a kezelő szombathelyi, körmendi és szentgotthárdi m. kir. járási erdőgondnokságoknak jelen határozatunkkal megküldött kimutatásokban feltüntetett s az évi erdöőrzési járulékoknak megfelelő hozzájárulási összegeket önként ajánlják fel és a nevezett alap javára, egyszersmindenkorra, a járási erdőgondnokságok utján fizessék le, mely pénzáldozatokat az érdekelt erdőbirtokosok annál is inkább meghozhatják, mert a .jelenlegi óriási faárak, mellett erdeik révén jelentékeny jövedelemhez jutottak s minden nehézség nélkül ebbeli kötelezettségüknek megfelelhetnek és mert azon esetben ha előre nem látható nagyobb kiadások miatt az igényjogosultak a nyugdíjalap bevételeiből nem lennének kielégíthetők, a mutatkozó hiány mindaddig, mig az alap fizető képessége helyre nem áll, esetenként és évenként az erdő- 1 ?

. í'V