Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1920. január-december (18. évfolyam, 1-53. szám)

1920-08-05 / 32. szám

íratu oldaltáblákkal ellátott 1.' és 11. osztályú kocsik közlekedjenek. Ezen szolgálati kocsikban utazhatnak, a szolgálatban utazó vasúti alkalmazottakon kivül a magyar királyi minisztériumok és az azok alá rendelt külső hivatalok mindazon tisztvise'ői és kiküldöttei is, akik személyazonosságukat vasúti arcképes igazolványukkal, hivatalos kiküldetésüket pedig kiküldő hatóságuk által bármely formában kiállított rendelettel, vagy más irattal kétségtelenül igazolják. Minthogy ez az intézke- dél feleslegessé teszi azt, hogy az egyes hivatalos kiküldetések alkalmával, az államvasutak igazgatósága, vagy az állomásfőnökségek ülőhelyek lefoglalása iránt, esetről- esetre külön megkerestessenek, arra kérem kormánybiztos, alispán, polgármester urat, szíveskedjék az aláren- I dőlt hatóságok, illetve hivatalok tisztviselőit utasítani, hogy hivatalos kiszállásaiknál ülőhelyek, illetve kocsisia- kaszok lefoglalása végett a magyar királyi államvasutak igazgatóságához, vagy az állcmásfónökségekhez megkereséseket ne intézzenek, hanem kellő igazolással ellátottan minden előzetes bejentés nélkül a fentebb jelzett „Szolgálati kocsidban foglaljanak helyet. Budapest, 1920. évi julius hó 19 ón. A miniszter rendeletóbő!: Aláírás olvashalatlan miniszteri titkár.

14035—1920. szám.

Valamennyi főszolgabíró és r. t. városi polgármester urnák.

Megfelelő eljárásra kiadom.

Szombathely, 1920. julius 27.

HEBBST GÉZA s. k.

alispán.

Másolat,

11395 — 1920. B. M. számú körrendelet. A hatósági munkaközvetítők igénybevétele. Valamennyi vármegye alispánjának, valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város polgár- mesterének. Az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatóság' ellátásáról szóló 1916. évi XVI. t. c. végrehajtása tárgyában 92815 —IV. 1916. K. M. számú rendelet alapjáo létesített magyar állami munkaközvetilő hivatal a kereskedelmi és iparkamarák székhelyein halósági munkaközvetítőket szervezett, amelyek az 1918. éf végén kezdték meg a működésükéi. Ezeknek cél,a, az érdekelt munkaadóknak mun- kakioálatát és a munkásoknak, valamint más alkalmazottaknak munkakeresletét körzetükben ingyenesen, pártatlanul és szakszerűen kielégiteai. E közvetítők egyraásközti kiegyenlítő működéséről, azok felügyeletéről és az országos munkapiac igényeinek kielégítéséről, maga a hivatal gondoskodik. A hatósági munkaközvetítők — a

budapesti állami intézel kivételével — mely a magyar állami munkaközvetítő hivatal egyik osztályaként működik, városi hivatalok, élükön a tanács által kinevezett főnökkel, ki e munkakört a magyar állami munkaközvetítő hivataltól vett utasítások szerint, élethivatásként látja el. Működési kerületük azonos annak a kereskedelmi és iparkamaráknak kerületével amelyeknek székhelyén működnek. Ezeknek a hatósági munkaközvetítőknek a kerületükhöz tartozó minden th. és rt. városban, sőt minden jelentősebb községben meg vannak a helyi szerveik, az úgynevezett »gyűjtőhelyek,* amelyeknek feladata a helyben kielégíthető keresletet és kínálatot összehozni, a helyben ki nem elégíthető igényeket pedig postán, telefonon, vagy táviratilag a kerületi hatósági munkaközvetítő tudomására hozni. A nevezett intézetek működésének eredményességét jelentékeny mértékben hátráltatja az a körülmény, hogy a közhatóságok, hivatalok, vállalatok és intézetek munkásszükségletüket sem maguk nem jelentik be ezeknél az intézeteknél, illetőleg azok gyűjtőhelyeiknél, sem a velük szerződéses viszonyban álló iparosok, kereskedők, szállítók, munkavállalók figyelmét nem hívják fel arra, hogy munkásszükségletüket mindeűkor, elsősorban a nevezett iutézetek, illetőleg azok gyűjtőhelyei utján törekedjenek kielégiteai. Sajnálattal tapasztalhat az is, Ingy egyes helyeken a hatóságok még a székhtlyükön levő hatósági közvetítőt is csak akkor veszik génybe, mikor már a munkás- szerzés megkísérelt egyéb körülményes módjai (újsághirdetés, magánközvetitő intézetek, ügynökök stb. utján) eredményteleneknek bizonyultak. Ped'g ez az eljárás amellett, hogy fölös költséget okoz, odavezet, hogy a munkakeresőktt is elidegeníti ezektől a közhasznú hivatoloktól. Mert náluk elegendő mimkaalkalmat nem találva, idő és pénzveszteséget okozó s igy a munkakeresőket is felelte érzékenyen érintő módon kéoytelenek nauukaalkalmakat keresni. Ezek az intézetek pedig épeu azért lettek jelentős költséggel felállítva, hogy a munkaközvetítés hatósági szervezése hányában a fenti előállott közgazdasági károk lehetőleg elkerültessmek s úgy a munkaadó, mini a munkakereső gyorsan és minden költség és nehézség nélkül találjanak egymásra. Abból a célból, hogy a magyar állami muuka-