Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1914. január-december (12. évfolyam, 1-54. szám)
1914-01-01 / 1. szám
7 2. Ha a nyugalomba helyezett felsőbb engedély előzetes elnyerése nélkül idegen hatalom szolgálatába lép. 3. Ha a nyugalomba helyezettet a bíróság jogerős Ítélettel hivatalvesztésre ítéli, vagy ha olyan büntetendő cselekmény miatt ítéli el jogerősen szabadságvesztés büntetésre, mellyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvényszerint következő hatály van egybekötve. 4. Ha a nyugalomba helyezettet a bíróság jogerős ítélettel szabadságvesztés büntetésre ítéli a hivatalvesztésnek kimondása nélkül. 5. Ha a nyugalomba helyezett felsőbb hatósága előzetes engedélye nélkül állandóan a magyar szentkorona országainak, a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, illetőleg Boszniának és Herczegovinának határain kívül tartózkodik. 6. Ha a nyugalomba helyezés után kiderül, hogy a nyugalomba helyezett még a tényleges szolgálata alatt olyan cselekményt követett el, amely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsát- tassék. — Ilyen esetekben a beszüntetést a fegyelmi hatóság a fegyelmieljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki, ezt az eljárást azonban nem lehet megindítani és a nyugellátást nem lehet beszüntetni akkor, ha a cselekmény elkövetése óta három évnél hosszabb idő telt el. 7. Ha a nyugalomba helyezés után, már a nyugalomba helyezés időpontjában fennállott olyan körülmény derül ki a melynek ismeretében a nyugellátás nem lett volna megállapítható. Olyan esetben a beszüntetést a fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki. 8. Ha a nyugalomba helyezett vármegyei alkalmazott, vármegyei állami vagy államival egyenlőnek tekintendő tényleges szolgálatba lép. 9. Ha a nyugalomba helyezett meghal. 35. §. Ellátásra igényt nem tarthat az olyan alkalmazott: 1. Aki magyar állampolgárságát elvesztette, 2. Aki a felsőbb hatósága előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lépett. 3. Aki állásáról írásbeli nyilatkozatban önként lemondott. 4. Aki állását önként elhagyja, arra felhívás dacára megszabott határidő alatt sem tér vissza. 5. Akit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre vagy viselt hivatalának vagy állásának elvesztésére ítélt, illetőleg akit a bíróság olyan büntetendő cselekmény miatt Ítélt-el jogerősen szabadságvesztés büntetésre, amellyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvényszerint következő hatály van egybekötve. 6. Aki jogerős fegyelmi határozat alapján a szolgálat kötelékéből elbocsáttatott. 7. Aki olyan cselekményt követett el, amely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsáttassék, akit azonban e cselekményért megszökés miatt vagy bármely másokból bűnvádi vagy fegyelmi eljárás utján felelősségre vonni nem lehet. Nem tarthat igényt ellátásra az 1—3 és 5—7. pontok alatt, továbbá amennyiben nem eltűnt vármegyei alkalmazottról van szó, — a 4 pont alatt felsorolt valamint az olyan vármegyei alkalmazottnak özvegye vagy árvája sem, aki nyugdiját megváltotta. Lemondásnak nem lehet tekinteni az olyan nyilatkozatot, amellyel a vármegyei alkalmazott állásától való felmentését az ellátás megállapithatása végett, vagy pedig olyan más ellátásra történt átlépése folytán kéri, mely állásra történt szolgálati idő, a jelen szabályrendelet értelmében az ellátások megállapításánál beszámítható. A 7. pontban említett esetben az ellátásra való igénynek elvesztését a fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki. 36. §. A nyugdíjintézet azon tagja, aki a 19. §. értelmében nyugdíjra igényt adó legkissebb szolgálat idejét még nem töltötte be, s a kinek részére a 21. §. alapján sem engedélyeztetett nyugdíj, végkielégítésre tarthat igényt akkor, ha reá nézve a 19. §-ban megkívánt feltételek egyike beáll, vagy ha a 20. §. rendelkezései alá esik. A végkielégítés nem történhetik büntetésből s azt a 19. §-ban megkívánt feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén a nyugdijintézeti tag kérelmére is el kell rendelni. A végkielégítés összegét a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak alapul való vétele mellett és pedig bezárólag 5 beszámítható évig az említett javadalmazásnak egy évi összegével 5 évnél több, de 10 évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén pedig az említett javadalmazásnak 2. évi összegével kell megállapítani. Az az alkalmazott aki a 19. §. értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte, vagy akinek részére a 21. § alapján nyugdíj engedélyeztetett, végkielégítésre igényt nem tarthat. 37. §. Ha valaki az előző szakaszban említett körülmények folytán végkielégítést nyervén, későbben ismét megyei szolgálatba lépne, az első szolgálat alkalmával megyei szolgálatban töltött idő is csak az esetben szá- mittatik be leendő ellátásra, ha a végkielégítésül nyert összeget az alapba befizette, különben csak az uj szolgálat ideje szolgálván leendő ellátásra zsinórmértékül. V. Az özvegyek nyugdijáról. 38. §. A jelen szabályrendelet értelmében nyugdíjra igényt adó szolgálati idő betöltése után a tényleges szolgálatban elhalt nemkülömben a nyugdíjazott állapotban elhalt egyén özvegyének özvegyi nyugdíjra van igénye, ha az özvegy az elhunyttal annak tényleges szolgálata idején, vagy még azelőtt törvényesen egybekelt, ha a házasság a férj halálát legalább 3 hónappal megelőzőleg köttetett, s ha az özvegy férj énék halálakor férjével együtt élt. Az a nő, aki férje halálakor férjével nem élt együtt, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra akkor, ha erkölcs tekintetében kifogás alá nem esik és ha hitelt érdemlőleg beigazolja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be. Az a nő akinek a nyugdíjra jogosulttal kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra akkor, ha nem ment újból férjhez, ha a házasság felbontását kimondó ítéletből kétségtelenül kitűnik, hogy a házasság kizárólag a férj hibájából. bontatott fel és ha a férj tartásdij fizetésre van kötelezve.
