Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1913. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-05 / 23. szám

— 217 —

szerint minősített községi kör és segédjegyzőknek évi 1600, illetve évi 1000 koronában megállapított kezdőfizetését 1913. évi január hó 1 -tői kezdődő hatálylyal a fentemlitett kezdőfizetését 30 százalékkal felemeli, vagyis az 1904. évi XI. t.-c. 1. §-ában 1600 koronában megállapított fizetést 1913. január hó 1-től kezdődő fiatálylyal az érdekelt község s illetve községek terhiére évi '2U8Ö koronában és a sepédjegyzőknek évi 1000 koroná- állapitott kezdő fizetését, ugyancsak a fentemlitett időponttól kezdődőleg az illető község, illetve a községei: terhére lévi 1300 koronában állapítja meg s kötelezi az érdekelt községeket, hogy a községi kör-, al- és segéd jegyzők fizetését a jelen határozat rendelkezései értelmében a községi pénztár terhére egészítse ki s amennyiben erre az >1913. évre már megállapított költségelőirányzat fedezetet nem nyújtana, a fedezetről pótköltségvetés utján gondoskodjanak.

A körjegyzőségbe osztott községekre az ezen határozat alapján háruló teher mérve tekintetében, amennyiben erre nézve a községek közt megegyezés létre nem jönne, az 1886. évi XXII. t.-cz. Ő7.§ -'ának rendelkezései mérvadók.

Ezen határozat rendelkezései nem érintik a községi és körjfegyzőknek az 1901. évi XI. t.-c.

9. §-as zerint járó korpótlékokra való igényelt, Vagyis a fizetésnek ezen határozat értelmiében leendő kiegészítésénél az esetleges, korpótlékokra Imár megszerzett vagy szerző, igények alapján járó összegek íszámitásba nem Vehetőik.

Az ezen határozattal megjállapitott kötelezettség — községeket csak azon ideig terheli, amiig a jegyzők fizetésének országos rendezése hekövetkezik vagyis a jiegyzők fizetésének állami kiegészítése esetén az ezen határozat alapján a községeket terhelő többlet, a fizetés kiegészítésnél, mint átmeneti számításba nem vehető1.

Azon községek által, amelyek drágasági pótlék cimén a jegyző és segédjegyzők részére már bizonyos összeget megszavaztak, a megszavazott ősz- szeg az ezen határozattal terhűkre rótt kötelezettség fedezeténe forditandő, miulá[n a tiörvféfnyhatósági bizottság ezennel kimondja, hogy ezen véghatározatának jogerőre emelkedése esetén drágasági pótlékok' fizetése beszüntetendő.

Indokolás: g l .

A községi lés körjegyzők illetményeinek szabályozásáról szó ló 1904. évi XI. t.-c. életbelépte jóta az általánosan emelkedő drágaság folytán a megélhetési viszonyok köztudomás szerint oly mérvben súlyosbodtak, hogy a fenthivatkozott tör- vényczikkel szabályozott illetmények a községi- és körjegyzők megélhetését nem biztosítják. A vármegye alispánja átérezve a községi jegyzők részéről ez irányban felhangzott jogosult voltát, felhívta a községi képviselőtestületek figyélméjt arra, hogy addig is, míg a községi és körefjgyzők javadalmazásának már kilátásba helyezett országos rendezése bekövetkeznék, alkalmazottaik a községi jegyzők megélhetését saját önkormányzati hatáskörükben biztosítják. A vármegye alispánjának ezen felhívása a kívánt sikert egyes képviselő- testületek különböző felfogásai szerint pem ereéí- ményezte, mert egyes községek belátták a községi jegyzők kívánságának méltányos voltát, s a jegyző részére dbágasági pótlékot szavaztak meg; ezzel szemben azonban más, sőt kedvezőbb anyagi viszonyok között lévő községek ez irányban előter- j|esztett kérelmet mereven elutasitották és igy előállott azon visszás helyzet, hogy a vármegye területén lévő egyes községek jegyzőinek helyzete rendezve lett s több község jegyzőjének javadalmazása a régi állapotban maradt.

A községi és körjegyzői egylet kérelmező előterjesztés alapján egyrészt átlátva a kérelem méltányos jogosult voltát, a vármegye közönsége ezen visszás helyzet megszüntetése szempontjából is indokoltnak tartotta a községi és körjegyzők fizetésének a vármegye területén leendő 'egyöntetű rendezését kötelezőiéig kimondani, dadára annak, bogy a vSrmegyebeli községek anyagi helyzetét magas pótadójukra Való tekintettel kedvezőknek általánosságban tnem mondhatja. S ezen körülmény indította a vármegye közönségét annak kimondására, hogy ezen kötelezettséget csak átmenetinek tekinti addig, míg a jegyzők fizetésének országos rendezése bekövetkezik. Á határozat törvényes jog- a'apjá tekintetében a törvényhatósági bizottsága községeket azon alapon tartotta kötelezhetőknek, mert az 1886. XXII. t.-c. 66. §-ának 2. bekezdése szerint a községi jegyző fizetését a törvényható- ságá llapitja meg s ezt a törvényszakaszt az 1904. XI. t.-cz. 1. §-a csak annviban változtatta meg. amen’ - nyiben az 1886. XXII. t.-c. 66. §-a a jegyzői fizetés minimumot 800 koronában, a fent hivatkozott törvényszakasz 1600 koronában állapította meg, de nem helyezte hatályon kívül a fent hivatkozott törvény szakaszának azt az intézkedésiét, amely a jegyzői fizetés megállapítását a törvényhatóság hatáskörébe utalja.

Ezen véghatározat, mely ellen 15 nap alatt a vármegye alispánjának beadáiüdő felebbezésnek van helye, — a vármegyei hivatalos lapban szabályszerűen közhírré teendő és jóváhagyás végett a

m. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztendő.

Erről a törvényhatósági bizottság a vármegye alispánját, a vármegyei kör és községi jegyzői egylet elnökségét, valamint a vármegyei hivatalos lap szerkesztőségét értesíti.

Jegyezte és kiadta:

T)r. Radó Gyula s! k., főjegyző-