Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1913. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-01 / 18. szám
— 172 — Tárgy: Tarcsa gyógyfürdő igazgatósága által a vármegyei tisztviiselök részére nyújtott kedvezmény. Tarcsa-Fürdő, 1913. április 12-én. Tarcsa- Oyíágyfürdiő és Ásványvíz-források Igazgatósága. Vasút-, posta-, távírda- és telefon állomás: Tarcsa- Fürdő (Vasmegye). Nagyságos Alispán ur! Van szerencsénk teljes tisztelettel a vezetése alatt I evő vármegyei tisztviselők, illetve azok családtagjai részére a folyó évi május hó 25-től junius 20-ig terjedő időre (2) kettő szabad helyet felajánlani. Egiy szabadhely áll: egy egyájgiyas szoba és első osztályú ásványvizfürdők, illetőleg viz-, gyiógymód díjmentes használatából, továbbá, gyógy- és zenedijmentességből. Kérjük teljes tisztelettel Nagyságos Alispán urat, kegyeskedjék e szabadhelyekre történt kijelölteknek neveit annak idejére velünk közöltetni. Nagyságos Alispán urnák magunkat továbbra is kegyes pártfogásába ajánlva és a hazai fürdők iránt mindenkor tanúsított nagylelkű támogatásáért hálás köszönetét kifejezve vagyunk kiváló tisztelettel Szilágyi Károly sk., Ifürdőigazgató. 81.49—913. sz. Határidő: május 15. Valamennyi központi tisztviselőnek, Vasvármegye árvaszéke elnökségének és valamennyi járási főszolgabíró urnák! Az összes Vármegyei tisztviselőkkel közlöm azzal, hogy a kedyezmény elnyerése iránti kérvények legkésőbb folyó május 15-ig hivatalomhoz beadandót ÁrVaszéki elnök és járási főszolgabíró urakat utasítom, hogy a felajánlott szabadhelyekről a hivatalban működő érdekelteket megfelelően értesítse. Szombathely, 1913. április 22. Alispán helyett: Somogyi Mikljós tiszti főügyész. Tárgy: Husvizsgálók részére a marhaleveleknek a vágólajstromba való bevezetéséért megállapítandó dijak. 8165—1913. szám. Valamennyi járási főszolgabíró és polgármester urnák! ^", (Külön 'mellékletként is csatoltatok.) A képesített husvizsgálók részéről több helyen panasz merült fel az iránt, hogy az ausz- trial kivitelre levágott állatok marhaleveleinek vá- gőlajstromba való bevezetéséért külön díjazást nem kaptak, mert a vizsgálatokat az Ausztriával kötött kereskedelmi szerződés Végrehajtására kiadott 100000—1907. számú F. M. rendelet értelmében csakis a m. kir., illetőleg helyhatósági állatorvosok végezhetik, míg a levágott állatok marhaleveleinek vágólajstromba való bevezetése az 54300— 908. számú husvizsgálati rendelet 89. §-a szerint a községi rendes, illetve helyettes husvizsgáló kötelességét képezi, igy nekik abból csak Írásbeli munka, díjazás azonban nem jut. A m. 'kir. 'földművelésügyi miniszter ur 1911. évi julius hó 13-án kelt 44347. számú határozata értelmében a fentemlitett teendők ellátásáért az 54300—1908. számú husvizgálasti rendelet 10. §-a alapján a községek a husvizsgálók részére dijakat jogosultak szedni. Ennek folytán elrendelem, hogy mindazon községek (képviselőtestületei), amelyekből Ausztriába húskivitel történik, a képesített és helyettes husvizsgálók részére a marhaleveleknek vágólajstromba való bevezetéséért méltányos díjazást állapítsanak meg. Vé eményem szerint a levágott áFatok darabszáma után 2—20 fillérig volna megállapítandó. A hozott határozatok törvényhatósági jóváhagyásra szorulnak. Szombathely, 1913. évi április hó 22-én. Herbst Géza sk., alispán. Tárgy: Huskolbászok készítése körüli visszaélések megszüntetése. Magyar királyi földművelésügyi miniszter Szám 12873—1913. III-l. Körrendelet. Valamennyi városi és vármegyei törvényhatóságnak! Tudomásomra jutott, hogy egyes helyeken a husiparosok az üzleteikben eladatlanul visszamaradt kolbászféléket, friss hústermékek előállitásáná1, ezekhez hozzákeverve, újból felhasználják, i letve értékesítik. Minthogy a kifogástalan minőségű kolbászárunak az itt jelzett módon való értékesítése nem áll az árusító, érdekében, nyi Vá ivaló, hogy a jelzett módon többnyire csak olyan anyag kerül újból való feldolgozásra, melynek emberi fogyasztásra való fel- használása a közegészségügy szempontjából súlyos veszélyeket rejt magában. Az emberi egészség ily módon való veszélyeztetése nemcsak olyan esetben áll fenn , ha már nyilvánvalóan penészes, vagy egyébként romlott kolbászanyag használtatik " fel az uj, látszólag friss áru előállításánál, hanem akkor is, ha az uj áru töltelékéhez olyan régi kolbászok anyaga kevertetik, melyeket a rendestől eltérő, nevezetesen lepedéles, vagy tapadós volta, vagy pedig fonnyadt, illetve ráncos felületük miatt nem tudnák többé eredeti alakjukban elárusítani. A kolbászáru felületének lepedékes, tapadós, fonnyadt, vagy ránpos volta ugyanis az áru célszerűtlen eltartásán felül a töltelékhez adott viz elpárolgásának következménye, ami a tapasztalás szerint csak a több napos áru, tehát akkor keletkezik, amikor rendszerint már a kolbász tölteléke is — bár sokszor még kifejezett objektiv jelek nélkül — romlani kezd. Minthogy pedig a kezdődő rothadást az árunak a friss töltelékhez hozzákeverésével csak leplezni, de megakasztani nem lehet, ily eljárás annál inkább veszélyt rejt magában a fogyasztóra nézve, mert a frissnek tetsző kolbászáru ártalmas voltát a vizsgáló sem fogja rendszerint időjében megállapitani Minthogy tehát fentiek szerint az eladatlanul visszamaradt kolbászféléknek hústermékekbe való újból feldolgozása minden körülmények között oly cselekedet, mely az ekként előállított árut, az emberi egészségre ártalmassá teheti, ennélfogva nyilvánvaló, ’hogy az Ilyen eljárás a ’husvizsgálat tárgyában 54300—1908. szám alatt kiadott itteni rendelet 110. §-ának utolsó kikezdésében megállapított tilalomba ütközik és ehhez képest az idézett rendelet 119. §-a szerint minősülő és büntetendő kihágás tényá'ladékát meriti ki. Felhívom ennél-
