Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1911. január-december (9. évfolyam, 1-51. szám)

1911-01-12 / 2. szám

IX. évfolyam.

Szombathely, 1911. január 12.

2. szám

Előfizetési ár :

— Egész évre 8 korona. Hivatalos hirdetések

a lap szerkesztőjéhez — a vármegyeházba — küldendők.

VASVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA

Szerkeszti: dr. RADÓ GYULA, főjegyző.

Hirdetési dijak:

1—50 szóig 2 Korona, minden további 100 szóig 2—2 Korona.

Megjelenik minden csütörtökön

II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek.

Tárgy^-mlgazdaságok létesítése és fejlesztése.

M. kir. földmivelésügyi minister. 106732/1X—A—3. Valamennyi alispánnak és t. h. j. f. város polgármesterének. Az élelmiszerek drágasága miatt általánosan érzett nehéz megélhetési viszonyok között a közérdeklődés mind élénkebben fordul a halak és a halászat felé, előbbiekben keresve azt a czikket, mely a többi élelmiszer között leginkább lenne hivatva a fogyasztásra szárú húsfélékét helyettesíteni. Kétségtelen, hogy a hal, mint egészséges, jóizü, általánosan kedvelt, minden más húsnál olcsóbban termelhető anyag, nagyban alkalmas erre a czélra, ha a piaczok igényeit bőven fedező mennyiségben áll rendelkezésre. Ámde az éppen a baj hogy a mai aránylag szűkös fogyasztás mellett jelentkező szükségletünket sem bírjuk saját termelésünkből kielégíteni, hanem a mutatkozó hiányt, a külföldről behozott gyakran nagyon is silány áruval kell pótolni. Ezen tényekben a termelőre nézve rejlő tanulságok felhasználásával, előrelátó mezőgazdák már régebben felkarolták ezen termelési ágat s ennek folytán I az ma már nálunk is teljesen meghonosodottnak tekinthető. Az ország számos pontján, lényegesen elütő viszonyok között űzött halgazdaságok tényleges eredményeiből határozottan megállapítható, hogy a rendszeres haltermelés sikeres folytatásához megkívántaié természetszabta előfeltételeknek teljes mértékben birtokában vagyunk s ebből folyólag ezen gazdasági ág jövedelmezősége nem áll mögötte a mezőgazdasággal kapcsolatos egyéb állattenyésztési ágaknak. Sőt, ha a halgazdaság igénytelenségét és megfelelő viszonyok között könnyű alkalmazhatóságát és azt a körülményt is tekintjük, mely szerint általa olyan területek válhatnak hasznothajtóvá, amelyek egyéb gazdasági czélra alkalmatlanok, a többi állattenyésztési ággal szemben még lényeges előnyöket is biztosit. Nevezetesen a halgazdaság üzeme csak kevés emberi munkát igényel. E mellett a munka java része kora tavaszra és késő őszre esik, azaz arra az időszakra, amikor a mezőgazda teendői még meg sem indultak, illetőleg már befejeződtek. Ez okon a halgazdaság üzeme könnyen beilleszthető a mezőgazdaság keretébe és pedig úgy a

nagy, mint a kisgazdaságokéba. Még nagyobb előny rejlik pedig abban, hogy nem csak meglevő vizekben, mint tavakban, holt ágakban, mocsarakban stb., hanem bármely más viz alá borítható területen is űzhető. Ebben a vonatkozásban egyenesen eszközt nyújt a mezőgazdának meglevő természetes vagy mesterséges víztartók kihasználásán felül olyan vizenyős és emiatt csekély vagy semmi értékű legelők, rétek, nemkülönben tőzeges, avagy szikes stb. laposoknak rendszeres termelés utján való értékesítésére, amelyek gazdaságilag részben vagy egészben meddők, feltéve természetesen, hogy az illető területeket viz alá borítani sikerül. Mint ugyancsak gyakorlati példák sokszoroson igazolják, ilyen értelemben a halgazdaság valóságos talajjavítás számba megy. Támaszkodva a haltermelésnek a fentiekben érintett fontos és közérdekű hivatására, idő és alkalomszerűnek látom a gazdaközönség figyelmét erre a termelési ágra különösen is felhívni. Amidőn pedig annak felkarolását a magam részéről a legmelegebben ajánlom mindazoknak, akik erre alkalmas terület felett rendelkeznek, egyúttal megemlítem a’zt is, hogy az érintett közérdekű czélok szolgálatában, a halgazdaságok létesülését, a rendelkezésemre álló eszközökhöz mérten, anyagi támogatással is előmozdítani óhajtom. A segélyezést részben a beruházások költségének bizonyos hányadrészben való megtérítésével, részben pedig a népesitéshez kivántató balanyag 50—100%-nak több éven át díjtalanul leendő átengedésével tervezem. Minthogy azonban csak az 1912. évi állami költségvetésben gondoskodhatni az e czélra szükséges nagyobb hitelről, hogy magamat ennek mértéke felől tájékozhassam, felkérem Czirnet, hogy a fentiekről a vármegye (város) gazdaközönségét a legkiterjedtebb módon tájékoztatni szíveskedjék, megjegyezvén egyidejűleg, hogy akik a szóban forgó termeléssel foglalkozni akarnak, azok részére szakközegem: az országos halászati felügyelőség, teljesen díjtalanul készít tervet és ad szakszerű útmutatást minden felmerülhető kérdésben. Az ebbeii igények, a jelenlegi helyzet részletes körülírásával, valamint az óhajtott segélyezés mértékének felemii-