Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1910. január-december (8. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-14 / 15. szám

— 118

III. Általános jellegű, de további intézkedést nem igénylő

rendeletek, értesítések és más közlemények.

*'

Tárgy: „Uránia Magyar tudományos Színház“ fiókintézeteinek támogatása.

26820—Vl-a. 1910. Beli. számú körrendelet. Az „Uránia Magyar Tudományos Színház“ fiókintézeteinek támogatása tárgyában. Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak. Az „Uránia Magyar Tudományos Színház“ a közműveltség és jóizlés gyarapítására a vidék nagyobb városaiban az anyaintézet mintájára fiókintézeteket létesített. E végből darabjait vidéki jónevü mozgófénykép színházaknak kölcsönzi ki és ma: már az egész országban mintegy 26 fiók intézetében terjeszti népszerű modorban a tudományt és közhasznú ismereteket. Számos vidéki városban azonban a köz- igazgatási hatóságok a nevezett színház elnökségének közlése szerint — a vidéki magyar színészet támogatása tárgyában kiadott belügyminiszteri rendeletre hivatkozva nemcsak jelentékeny akadályokat gördítenek az Uránia Színház kulturális törekvései elé, hanem sok helyen fiókintézeteitől á játszási (előadási) engedély kiadását megtagadják Minthogy a vidéki magyar színészet támogatása tárgyában 1884. évi junius 26-án 33915—1884., valamint az 1901. évi november hó 5-én 108805—1901. sz. a. kiadott itteni rendeletek csupán a kultur missiót nem teljesítő vállalatok versenyétől való megóvására hívták fel a törvényhatóságok figyelmét az „Uránia Magyar Tudományos Színház“ azonban évtizedes fennállása óta úgy a fővárosban, mint az egész országban igen jelentős kulturális munkát végez: felhívom a törvényhatóságot, miszerint intézkedjék az iránt, hogy az illetékes elsőfokú rendőrhatóságok az Uránia Színház fiókintézeteit kulturális törekvéseiben az előadási engedély megadásával az 1901. évi augusztus hó 4-én 64573. sz. a. kiadott körrendelet 6. §-ában foglaltak szem előtt tartása támogassák. Budapest, 1910. évi március hó 5-én’ a miniszter helyett: dr. Bezerédy sk. államtitkár.

5373—1910. szám.

Valamennyi 1. fokú rendőrhatóságnak tudomás és miheztartás végett kiadom.

Szombathely, 1910 március 22.

HERBST sk., alispán.

Tárgy: Földmivelésügyi miniszter 2300—1910. számú rendelete a sertéstenyésztés fejlesztése és tenyészkanok kedvezményes beszerzéséről.

Magy. kir. Földmivelésügyi Miniszter. 2300/1910. I1I-3. szám. Valamennyi Törvényhatóságnak. (Budapest székesfőváros és Fiume kivételével.) Az ország sertés- állománya az 1909. évben főleg az 1895. évi állatösz- szeirási adataihoz viszonyítva, lényeges csökkenést mutat. A számbeli csökkenés oka a változott gazdasági viszonyokon kívül a ragadós sertésbetegségek pusztítása és a tenyészkanok hiánya. A sertéstenyésztés fejlesztésének és a sertéslétszám szaporításának eszerint egyik legfőbb előfeltétele kedvező állategészségügyi viszonyok létesítése. A sertésbetegségek közül foképen a sertésvész és sertésorbánc az, amely a sertéslétszám csökkenésénél számításba jöhet. Mindkét betegség az ellene folytatott erélyes küzdelem dacára ma is súlyos veszteséget okoz és a sertéstenyésztésre részint az elhullások következtében beálló károk, részint az által van befolyásolva, hogy a sertéstenyésztők visszariadva a járványok okozta súlyos vagyoni kockázattól, a tenyésztéssel felhagynak. A sertésvész és a sertésorbánc elleni védekezés eredménytelenségének okát kutatva, azt nem a betegségek elfojtására előirt óvó és elfojtó intézkedések hiányos vagy meg nem felelő voltában, hanem abban látom, hogy a sertéstartó és a sertéstenyésztő közönség még ma sem érzi át kellően a védekezés szükségességét és hasznát, minek következtében az előirt intézkedések a gyakorlatban vagy egyátalán nem, vagy csak igen fogyatékosán hajtatnak végre. A mulasztás elsősorban azáltal történik, hogy a sertéstartó és sertéstenyésztő közönség a határozott szigorú rendelkezések ellenére a betegségek fellépését csak késedelmesen vagy pedig egyáltalában be nem jelenti s egyes állatbirtokosok igyekeznek a fertőzött állatokat eladni, nem törődve azzal, hogy a betegség széthurcolása által mily óriási károkat okoznak. Nagyban előmozdítják, főleg a kisgazdák közt uralkodó ezen káros szokás fentartását a sertéskupecek. Ezek a fertőzött helyeken olcsón összevásárolják a még látszólag egészséges, de már be fertőzött sertéseket s azokat községről községre hurcolva eladogatják és ekként terjesztik a betegséget mindenütt, ahol csak megfordulnak. Másik igen fontos körülmény, amely a sertésvész és a sertésorbánc elleni küzdelmet meghiúsítja és e betegségek terjedését elősegíti az, hogy a betegségekben elpusztult állatok hulláit különösen a kisebb gazdák nem takarítják el az előirt módon, hanem elfödeletlenül hagyják vagy a folyókba, patakokba dobják, vagy pedig a cigányoknak adják, miáltal a sertéshullák a fertőzés állandó forrásául szolgálnak s azokkal távol vidékekre széthurcoltatik a betegség. Ezeket a fölötte káros és állategészségügyi törvénybe ütköző eljárásokat fokozza az a körülmény, hogy az ily helytelen eljárást tanúsítókkal szemben a törvény szigora csak kivételesen gyakoroltatik, legtöbbször azonban csak oly enyhén toroltatnak meg az ily káros állategészségügyi kihágások, hogy mi sem riasztja el azokat az egyesekre nézve vagy hasznot hozó, vagy sokszor csak nemtörődömségből, vagy kényelmi szempontból, ritkán azonban tudatlanságból is elkövetett kihágás megismétlésétől. Nagy befolyással vau még a sertésvész és a setésorbánc terjedésének előmozdítására az is, hogy a setéstartó és sertéstenyésztő közönség részint bizalmatlanságból, részint előitéletből nem veszi még eléggé igénybe a védoltásokat, jóllehet kétségtelenül beigazolt tény, hogy a sertésorbánc elleni védőoltásokkal a betegség ellen sikerrel lehet védekezni és a sertésvész (sertéspestis) ellen újabban alkalmazott vérsavó oltás által is a fertőzött sertésállomány tetemes százalékát meg lehet menteni. Nagy baj az is, hogy a fertőzött helyeken a betegség megszűntével az előirt szabályszerű fertőtlenítést vagy egyáltalán nem vagy csak igen hiányosan hajtják végre, igy aztán a kellő fertőtlenítés nélkül meg nem semmisített ragályanyag évről-évre fertőzi a fiatalabb nemzedéket, vagy az újonnan beszerzett állatokat, miáltal egyes helyeken állan- dósittatnak e ragadós betegségek. Ezek a körülmények az okai tehát főleg annak, hogy a nevezett betegségek elleni védekezés a gyakorlatban még kielégítő ered-