Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1909-12-16 / 51. szám

— 454 Tárgy. Karácsonyfák eladása és vétele.

24354—909. sz. ;

Járási főszolgabíró, rt. városi polgármester, rendőrkapitány, községi és körjegyző uraknak, nagy- és kisközségi elöljáróságoknak.

Az 1900. évi deczember 19-én kelt 3395—900. kib. szám alatti utasítással közöltetett czimmel a m. kir. belügyminister urnák 133710—V. 1900. számú rendeleté, mely szerint Vasvármegye egész területén a fenyő karácsonyfák eladása és vétele csak azon feltétel alatt történhetik, ha az eladó az eladni szándékolt karácsonyfák jogos szerzését a községi elöljáróság által láttamo- zott bizonyítvánnyal igazolja.

fig Tekintettel arra, hogy ezen ministeri rendelet érvényében mai napig fennáll, szükségesnek tartom czi- medet annak végrehajtására és a karácsonyfák eladásának ellenőrzésére külön is figyelmeztetni, hogy a karácsonyfák eladásánál észlelt visszaélések lehetőleg kor- látoztassanak.

Szombathely, 1909. deczember 11.

Alispán helyett: dr. RADÓ sk., főjegyző.

Tárgy. Utbiztosok és utkaparókról alkotott szabályrendeletben előforduló nyomdahiba helyesbítése.

18106—909. sz.

Valamennyi járási főszolgabíró, polgármester, községi és körjegyző uraknak és általuk az összes községi elöljáróságoknak.

Felhívom czimet, hogy a kezeik között levő 5655 906. sz. a. törvényhatósági utbiztosok és utkaparókról alkotott vármegyei szabályrendeletnek, a törvényhatósági utkaparók illetményére vonatkozó 37. §-át olyké- pen helyesbítsék, hogy a Il-od osztályú utkaparó illetménye havi 30 korona, mert a kitüntetett 32 korona csak nyomdai hiba folytán került a szabályrendeletbe s a mindenkori közúti költségelőirányzatban is a II. o. utkaparók fizetéseként havi 30 kor. van megállapítva.

Szombathely 1909. deczember 2.

HERBST sk.. alispán.

III. Általános jellegű, de további intézkedést nem igénylő rendeletek, értesítések és más közlemények.

Tárgy: Husvizsgálat tárgyában kiadott rendelet értelmezése.

Magyar királyi földmivelésügyi minister. 88768.

Ill—1. szám. Körrendelet. Valamennyi városi és vármegyei törvényhatóságnak. Ismételve kérdés intéztetett hozzám arra nézve, vájjon a husvizsgálat tárgyában 54300—908. sz. a. kiadott rendelet 101. §-ban jelzett hatósági husszékben mily húsok árusíthatók, illetőleg abban közfogyasztásra teljesen alkalmas húsok kimér- hetők-e ? Erre nézve a következőkről értesítem a törvényhatóságot: A husvizsgálat tárgyában 54300—1908. szám alatt kiadott rendelet 102. §-a értelmében háromféle okból kerülhet hús a hatósági husszék utján el- árusitásra, még pedig a husvizsgálat folyamán köz- fogyasztásra feltételesen alkalmasnak talált és a hus- vizsgálati rendelet 79. és 80. §-ában előirt előkészítő eljárások által emberi élvezetre alkalmassá lett beteg állatok húsa, továbbá olyan hús, amely noha egészséges állatokból származik, a rendelet 81. §-ában felsorolt, valamely objektiv tulajdonságánál fogva a feltétlen köz- fogyasztásra kerülő állatok húsánál csekélyebb értékűnek minősítendő és végre a rendelet 98. §-a értelmében a teljes fejlettséget még el nem ért, vagyis tápláló értéke tekintetében a felnőtt szarvasmarhahusnál csekélyebb értékű növendékmarha húsa is olyan községekben, ahol ily hús kimérésére külön mészárszék nem áll rendelkezésre. Azzal, hogy a hatósági husszék utján olyen beteg állatok húsa is értékesithető minden káros következmény nélkül, amely hús nyers, vagy nem kellően elkészített állopatában az ember egészségét veszélyeztetheti, illetőleg a ragályanyag elhurczolására és állati fertőző betegségek terjesztésére okot adhat, a hatósági husszék a vele szorosan kapcsolatos huspárolóintézménynyel fontos közérdeket szolgál, mert nélküle az ilyen hús nem volna a fogyasztás javára megmenthető. De nem kevésbé közérdek az is, hogy a csekélyebb tápláló és élvezeti értékű húsfélék is a hatósági husszék utján utalhatók csak közfogyasztásra, mert a fogyasztók megtévesztésének megakadályozása, illetőleg az ilyen hús "méltányos és tényleges értékét meg nem haladó áron való értékesítésének biztosítása, kétségtelenül a közélelmezés érdeke. — A hatósági husszéket ezek szerint tehát a rendelet 103. és 101. §-ain kivül a 102. § is közintézménynek minősiti, sőt amig a 101. § azzal, hogy „a nem mészárszékbe való hús“ árusítását mondja csak a hatósági husszék feladatának, ezen elvet, épugy mint 103. § is inkább csak általánosságban mondja ki, addig az előadottak szerint a rendelet 102. §-a alapján, mert ezen szakasz a hatósági husszék körébe tartozó húsféléket egyenkint megjelöli, a hatósági husszék közintézményi jellege teljes szabatosággal meg is állapitható.

Ezek után pedig alig lehet kétség aziránt, hogy a 104. §-nak az előző három szakaszban ismételten kifejezésre juttatott elvvel ellenkező értelmezése nem felelhet meg a rendelet szellemének és hogy a 104. § is olyan értelmezést engedhet csak meg, amely a hatósági husszék közintézményi jellegével nem ellenkezik. — Az előadottakból önként következik, hogy idézett rendele- tem 104. §-ának azon kijelentése, mely szerint mindenkinek jogában áll szabályszerűen levágott állatainak testrészeit a hatósági husszékben árusítani, csak akkép értelmezhető, hogy az állatok vágását, illetve szúrását kivételesen, tehát csak alkalmilag és nem iparszerüleg űző magánosok által levágott állatok is a hatósági husszék utján bocsáthatók közfogyasztásra, abban az esetben, ha a közfogyasztásra bocsátásnak ezen módja köz-