Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1909-10-28 / 43. szám

VII. évfolyam.

Szombathely, 1909. október 28.

43. szám.

Előfizetési ár :

— Egész évre 8 korona.

Hivatalos hirdetések

a lap szerkesztőjéhez — a vármegyeházba — küldendők

Szerkeszti: dr. R ADÓ GYULA, főjegyző.

Hirdetési dijak:

1 — 50 szóig 2 Korona, minden további 100 szóig 2—'2 Korona.

Megjelenik minden csütörtökön

ÜL Általános jellegű, de további intézkedést nem igénylő rendeletek, értesítések ős más közlemények.

Tárgy. Gyengetehetségü gyermekek segélyezésére gyűjtés.

Állami kisegítő iskola gyengetehetségü gyermekek számára. Budapesten VIII. Mosonyi-utcza 6. sz. Az országos gyűjtést engedélyezte a m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi ministerium 116101—906. sz. alatt. Kérelem nemesszivü emberbarátokhoz ! Szegény fogyatékos elméjű gyermekek érdekében emeljük föl kérő szavunkat és fordulunk a nemesszivü emberbarátokhoz. Vagy 50 ezerre rúg hazánkban azon szerencsétlen gyengetehetségü gyermekeknek a száma, akik önhibájukon kívül, szomorú gazdasági és szociális viszonyok következtében, elmebeli és erkölcsi fogyatkozásban szenvednek. A gyengetehetségü gyermekek fogyatékossága miatt az épelméjű gyermekekkel együtt tanulni nem képes, az elemi iskolában visszamarad, éveken át ül az alsóbb osztályokban minden eredmény nélkül. A szülő pedig minekutánna látja, hogy gyermeke fáradozásai és áldozatai daczára sem megy előre, hogy fogyatkozása miatt társai örökös gúnyolódásának és megaláztatásának van kitéve az iskolában, végre is kivonja őt a tankötelezettség teljesítése alól, annál is inkább, mert a tanító ur, sok fáradozás után kénytelen a szülőnek bevallani, hogy a gyermek az iskolában hiába tölti az időt. Á legtöbb iskolakerülő e gyermekek közül való. Az iskola fegyelem alól felszabadulván, legtöbb idejét az utczán tölti a gyermek. Csavarog s mint ilyen már is összeütközésbe kerül a társadalmi renddel. A gyermek fejlődésével és növekedésével könnyen társul ehhez az idegen tulajdon ellen való vétek. Az ifjú csavargóból fiatal tolvaj lessz s az előrehaladó korral mind több és több veszély fenyegeti a gyermeket. Mivel pedig gyenge ítélőképességénél és gyenge akaraterejénél fogva a kisértésnek ellentállni nem tud, csakhamar elköveti az első vétket a személy ellen is. A legnagyobb veszély azonban abban rejlik, hogy ezen szerencsétlen egyéneket gonosz emberek csekély jutalomért is köny- nyen felhasználhatják a bűnökre (prostitúcióra). A társadalom és igy mindnyájunk érdeke tehát, hogy ezeket a szerencsétleneket megmentsük. Épp ezért a kiskorú gyengetehetségüeket külön e czélra berendezett szakiskolákban, úgynevezett kisegítő-iskolákban helyezik el, ahol e gyermekből — fogyatkozásuk daczára is — hasznos polgárok nevelhetők. A 7 év óta fennálló budapesti állami kisegítő-iskolában évente 130—140 gyengetehetségü gyermek részesül oktatásban. Iskoláik befejeztével e gyermekek legnagyobb része ipari, vagy mezőgazdasági pályákra lép. A budapesti állami kisegítő iskolából eddig kikerült fiuk között van : czipész, szabó, kőmives, bádogos, kárpitos, mázoló és fodrászinas, továbbá gyárimunkás, napszámos, vasúti hálókocsi tisztitó, szolga, mindenes, városi köztisztasági alkalmazott stb. A leányok közül egyesek mint varrónők, müvirágkészitők, divatárusnők, mások pedig mint szolgálók, ápolónők, vagy mindenesek és ehhez hasonlók keresik meg kenyerüket. Mivel azonban a gyengetehetségü gyermekek elmebeli fogyatkozását teljesen eltüntetni nem lehet, s a legnagyobb részüknél később is marad vissza bizonyos nehézkesség és egyoldalúság ; sőt sokszor későbbi életükben is több türelemre, jóakaratra, elnézésre és támogatásra van szükségük. E nélkül a kisegitő-iskola összes fáradozása csakhamar kárba veszne, a gyermekek gyengébb ellentálló képességüknél fogva szellemi és erkölcsi züllésnek mennének elébe, rossz társaságba kerülve teljesen elromlanának s csak kárára lennének a társadalomnak. Elkerülhetetlenül szükséges tehát a gyengetehetségü gyermeket az iskolán túl is támogatásban részesíteni. E támogatás abban áll, hogy lelki képességeiknek megfelelő munkaágat, velük bánni tudó és akaró kézműves mestereket vagy munkaadókat keresünk a számukra. Igen sokszor előfordul, hogy a gyenge tehetségű iparos tanulókat kell ruházni, segélyezni vagy az önállósításhoz kell nekik segédkezet nyújtani, sokszor a velük bánni tudó jóindulatú iparosmestereket is honorálni kell. E czélból a kisegítő iskolából kikerült ifjak állandó ügyelet alatt kell tartani stb. stb. Mindez azonban csak megfelelő anyagi eszközök segítségével valósítható meg. A kisegítő iskolából kikerült gyenge tehetségű ifjak támo-