Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)
1909-01-28 / 4. szám
27 — igazolványban a jelen rendelet 2. pontjában előirt állatorvosi bizonyítvány alapján mindenkor kitüntetendő, hogy az illető egyén mén, bika, kos vagy sertésheré- lés avagy sertésmiskárolásra jogosittatik fel. Az igazolvány az illetéki díjjegyzék 79. tétel c) pontja értelmében bélyegmemes, annak kiállítása dija fejáben azonban a felek 30 fillért kötelesek megtéríteni. Az igazolvány nyomtatványokat vezetésem alatt álló minisztérium állíttatja elő s darabonkint 30 fillérért bocsátja az ez iránt a m. kir. földmivelésügyi minisztérium állategészségügyi főosztályához forduló törvényhatóságok rendelkezésére. Az igazolvány kiállítás után átfüzendő és a zsinór a törvényhatóság első tisztviselőjének pecsétjével lepecsételendő. Igazolvány kiállításáról nyilvántartás végett a törvényhatósági m. kir. állatorvost értesíteni kell. 2. Igazolvány csakis oly herélőnek vagy miskároló- nak adható ki, aki a herélésben vagy miskárolásban való jártasságát a lakóhelye szerint illetékes törvény- hatósági járási vagy városi m. kir. állatorvos által kiállított hivatalos bizonyitványnyal igazolja Az állatorvos tartozik még a bizonyítvány kiállítása előtt a herélőnek nemcsak a herélésben, illetőleg a miskároló- nak, nemcsak a miskárolásban való jártasságáról, de az operált állatok gyógyulásáról is meggyőződést szerezni. Ha a bizonyítványt nem a törvényhatósági m. kir. állatorvos állította ki, az igazolvány kiállítása előtt az ő véleménye mindenkor meghallgatandó. A m. kir. állatorvosnak a bizonyítványban mindenkor ki kell tüntetni, hogy az illető egyénnek mén, bika, kos vagy sertésherélésben vagy pedig sertésmiskárolásban jártasságáról győződött meg. A bizonyítványt kiállító állatorvos a herélőt vagy miskárolót a jelen körrendeletben előirt szabályokra s a mellékelt utasításban foglaltakra hivattatni köteles, Az állatorvos a herélésben vagy miskárolásban való jártasságot igazoló bizonyítvány kiállításáért, ha azt a lakóhelyén bemutatott műtét alapján állította ki, hat koronát, a lakóhelyén kivül történt kiszállás esetén szabályszerű utazási költségeket és napidijakat számíthat fel a bizonyítványt kérő fél terhére. A fél ezenfelül az állatorvosi bizonyítvány bélyegilletékét is megtéríteni tartozik. Köteles az állatorvos ezen felszámításait a bizonyítványra is rávezetni és aláírni. 3. A herélő vagy miskároló működését valamely község területén csakis akkor kezdheti meg, ha azt az 1888. évi VII. t.-c. 126 §-ában megjelölt helyihatóságnak előzetesen bejelentette, arra az alábbi szempontok figyelembe vételével engedélyt nyert és az engedély megadása a bizonyítványba bevezettetett. Ragadós száj- és körömfájással fertőzött község területén herélésre vagy miskárolásra csak akkor adható engedély, ha a sertésherélő vagy miskároló sertésvészszel fertőzött község vészmentes területén akar herélni vagy miskárolni és ha az udvart (tanya, major, puszta, szállás stb.) ahol működni akar, a helyhatóságnak bejelentette, valamint ha az illetékes helyhatóság a megjelölt udvarok vészmentességéről előzetesen meggyőződött. A herélőnek vagy miskárolónak ragadós be egséggel fertőzött udvarba (tanya, major, puszta, szállás stb.) bemenni és ott működni tilos. Az állatherélő vagy miskároló, ha valamely községben több napon át működik, időközönkint (2—3 naponkint) a helyhatóságnál a község állategészségügyi viszonyai felől tájékozódni köteles. 4. A herélő vagy miskároló működésénél a jelen rendelet mellékletét képező utasításhoz köteles alkalmazkodni. Az állategészségügyi rendőri hatóságok, illetőleg helyhatóságok, továbbá a m. kir. állatorvosok és helyhatósági állatorvosok (községi- és körállatorvosok) a herélők és miskárolók működését éber figyelemmel kisérni kötelesek, jogosítva vannak eljárásuk közben a herélők vagy miskárolók igazolványait előkérni és annak alapján ellenőrizni azt, hogy az illető a jelentkezési kötelezettségének eleget tett-e ? Az észlelt szabálytalanságok az illetékes rendőri hatóságnak (1888. VII. t.-cz. 125. §.) megtorlás végett bejelentendők. 5. A törvények értelmében a herélő vagy miskároló a műhibákért felelősséggel tartozik és ha ilyenek ismételten előfordulnának, tőle az igazolvány megvonható. Az állattulajdonosnak jogában áll, hogy a herélő vagy miskároló ellen felmerülő panaszait vagy annak a tisztaság és a fertőtlenítés tekintetében tapasztalt mulasztásait az igazolványnak erre a czélra szolgáló panaszlapjaira bejegyezze. 6. Aki jelen rendeletem vagy ennek kiegészítő részét képező Utasítás ellen vét, amennyiben cselekménye vagy mulasztása törvényes rendelkezések súlya alá nem esik, kihágást követ el és 200 koronáig terjedhető s az 1901. XX. t.-cz. 23. §-ában megjelölt czélra fordítandó pénz- büntetéssel büntetendő. A jelen rendelet alapján minősített kihágások eseteiben foganatosítandó eljárásra az 1888. évi VII. t.-cz. 125. §-ában megjelölt közigazgatási hatóságok illetékesek. Budapest, 1908. december 24. Darányi s. k. 85451—III. 1. F. M. számhoz. Utasítás a herélők és miskárolók részére. 1. A herélést vagy miskárolást tiszta szalmán vagy ponyván kell végezni s a herélés vagy miskárolás helyét a műtét befejezte után meg kell tisztítani. A herélést vagy miskárolást vásártéren vagy utcán végezni tilos. 2. A herélés, illetve miskárolás megkezdése előtt köteles a herélő, illetve miskároló a varráshoz vagy lekötéshez használatos fonalakat és a csiptetőket 8—10 percig vízben kifőzni is az állat előkészítése után kezeit melegvízzel, szappannal és kefével alaposan tisztára mosni. Műtét közben az előzetesen kifőzött műszerekhez, fonalukhoz és csiptetőkhöz csak megmosott kézzel szabad nydlnia s az eszközöket használat közben olyan vízben kell tartani és onnan használatba venni, melyhez a magával hozott fertőtlenítő szerből (lysol, Lysoform, karolin) literenkint 30 grammot (mintegy két evőkanálnyit) öntött. Herélés következtében megbetegedett vagy elhullott állatról eltávolított csiptetőket újból használni nem szabad. Egy község több udvarában folytatólag végzett herélés, illetve miskárolás esetén azonban a folyton fertőtlenítő folyadékban tartott műszerek egyik udvarból a másikba átvihetők és újabb kifőzés nélkül is használhatók. 3. A munka bevégzése után a herélő vagy miskároló más udvarba (tanya, major, puszta, szállás stb.) addig nem mehet, mig lábbelijét és a fentjelölt módon kezeit és eszközeit meg nem tisztította, illetőleg fertőtlenítette. Budapest, 1908. deczember 24-én. M. kir. Földmivelésügyi Miniszter.-
