Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1907. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-30 / 22. szám
— 233 A tisztviselői nyugdíjalap 1906. évi számadásainak adatai elodázhatatlan szükséggé teszik most már ezen alap rendezését. Ugyanis a nyugdíjalap 1906. évi számadása 59957 korona 70 fillér bevétellel és 61855 kor. 42 fillér kiadás mellett 1897 korona 72 fillér hiányt tüntet fel. Ezen hiány azonban csak látszólagos, mert az alapot terhelő kiadások íedezhetése czéljából évközben 3000 korona függő kölcsön vétetett fel és igy az 1906. évi tényleges hiány 4897 K 72 fillér. Ezenfelül az alapot a korábbi évek hiányainak fedezésére felvett kölcsönök és ezek hátralékos kamatai czimén 17640 korona tartozása és 710 korona 62 fillér kiadási hátralék terheli, melylyel szemben azonban az alapnak nyugdij járulék kamat és pótadóhátralékban 7585 korona 24 fillér követelése van, úgy, hogy az alap 1906. év végén mutatkozó tényleges tartozása 15663 korona 10 fillért tesz ki. Az 1904. évi X. tcz. által a vármegyei alkalmazottak részére, megállapított ^magasabb illetmények és a tisztviselők, segédkezelő- és szolgaszemélyzetben a legutóbbi években beállott nagymérvű változások folytán előállott nyugdíjazások a jövőben sokkal nagyobb kiadásokat rónak ezen alapra. Az 1907. évi költségvetés 46476 korona bevétellel szemben 60534 korona kiadást és igy 14058 korona hiányt tüntet fel. Az előirányzott kiadásból 59776 korona esik a nyugdijra és nevelési pótlékokra, csak- hogy a költségvetés szerkesztése óta bekövetkezett ujabbi nyugdijasások ezen szükségletet már lényegesen emelték, ugyannyira, hogy a f. é. márczius hó végéig e czimen már 66826 korona kiadás van előirva, melyhez járul még az azóta özv. Karácsonyi Gusztávné részére megszavazott 990 korona özvegyi ellátás és Szántó Gusztáv írnok részére megszavazott 1892 korona nyugdij, .mely összegek figyelembevételével az eddig megállapítható 1907. évi hiány a költségvetéssel szemben 9932 koronával többet, vagyis összesen 23990 koronát tesz ki. A törvényhatósági bizottság ezen közgyűlése elé terjesztendő nyugdijazási kérelmek ujabbi évi 5232 korona többkiadással fogják terhelni a nyugdíjalapot, melynek még a folyó évre eső fele részével, vagyis 2616 koronával együtt az 1907 évi hiány most már 26606 koronában állapítható meg a költségvetési bevétellel szemben. Figyelembe véve most már az I-ső fizetési fokozatok betöltése folytán 1907. évben nyugdijjárulékokban remélhető több jövedelmet, az 1907. év végén a korábbi évek 15663 korona 10 fillér tartozásával és hátralékos kamatokkal együtt a nyugdíjalapnak összes tartozása 36000 koronára tehető. 1908. évben tekintettel arra, hogy az I-ső fizetési fokozat betöltésével járó külömbözeti járulék (30%) után 1907. évben előállott jövedelem többlet már elesik az 1907. évre megállapított 26606 + 2616 összesen: 29222, vagyis kerek számban 30000 korona fedezetlen hiányra kell számitanunk az eddigiek szerint, mely hiány azonban esetleg beálló ujabbi nyugdíjazásokkal emelkedik, úgy, hogy az 1907. évi tartozás és annak kamataival az 1908. év végén a legkedvezőbb esetben, vagyis, ha az eddigi nyugdíjazásokon felül újabban nem eszközöltetnek, a nyugdij alap tartozása már 68000 koronát tenne ki. Ezen évi 30000 korona hiánnyal folyton szaporodó tertozás és annak évről-évre emelkedő kamathátraléka oly helyzetbe hozná a nyugdíjalapot, hogy annak rendezése néhány év múlva már csak a törvényhatóság nagymérvű áldozatával válna lehetségessé. A rendezéshez szükséges fedezet előteremtésénél elsősorban természetesen a törvény- hatóság egyéb alapjainak feleslege jöhetne figyelembe, ámde a törvényhatóság legtöbb alapja még az ezen alapok rendeltetésével járó kiadásokat is alig képes fedezni, sőt egyikmásik alap szintén hiánynyal küzd. Épp a múltban követett azon eljárás, hogy egyik pénztár hiánya a másiknak feleslegéből fedeztetett, teremtette meg azon tarthatatlan helyzetet, hogy összes alapjaink rendeltetésüknek többé megfelelni képesek nem lesznek és alapjaink előbb-utóbb teljesen kimerülnek. De ettől eltekintve, ha van is egyik-másik alapnak csekély feleslege, annak ezen alapból való elvonása a pénztár sajátos rendeltetésével ellenkeznék. Különben is ezen feleslegek, feltéve, hogy azoknak a nyugdíjalap czéljaira való felhasználását a belügyi kormány meg is engedné, oly csekély összegek lehetnének, hogy azok a nyugdíjpénztár válságát el nem odázhatnák. Az előadottak szerint nem marad más hátra, mint az ezen alap czéljaira már kivetett V2 százalékos vármegyei pótadónak emelése, minthogy pedig a fentiekben kimutatott évi 30000 koronára tehető hiány 1 százalékos pótadónak megfelelő (33400 kor.) jövödelemmel fedezhető csak, a nyugdíjalap céljaira legkevesebb 1 százalékos ujabbi vármegyei pótadót kell kivetni.
