Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1906. január-december (4. évfolyam, 1-53. szám)
1906-12-20 / 52. szám
— 497 legfontosabb szerveinek és az itt figyelembe jövő igen fontos hazai közgazdasági érdekek leghivatottabb őreinek figyelmét következőkre felhívni. Az ipartörvény 58. §-a, mely szerint „Egy iparos vagy kereskedő sem használhat czégén, nyomtatványain vagy hirdetéseiben oly jelzőket, jelvényeket vagy adatokat, melyek a tényleges üzleti viszonynak vagy a valógságuak meg nem felelnek“ — kiterjed azokra az esetekre is, melyekben külföldi származású áruk bizouyos jelzők, jelvények felhasználásával vagy hamis adatoknak közlésével hazaiak gyanánt tüntettetnek tel. Kiterjed nevezetesen e szakasz tilalma arra, hogy ily félrevezetésre alkalmas jelzők, jelvények és adatok a czégen, czégtáblán, a nyomtatványokon üzleti leveleken, körleveleken, az áru burkolatán, a hirdetésekben, és pedig akár a kitett árukon vagy árumintákon alkalmazott feliratokon, árjegyzékekben akár falragaszokon, akár pedig újság, vagy élőszóval való hirdetésekben, sőt magán az árun sem alkalmaztassanak. Mert habár a törvény a ezég, nyomtatvány hirdetmény mellett magát az árut kifejezetten nem említi is, a törvény czélzata kétségtelenül az, hogy valótlan adatokkal a közönség egyáltalán ne legyen megtéveszthető, már pedig az árun magán alkalmazott megtévesztő megjelölt hatása még fokozottabb mérvű, mintha az ilyen megjelölés például a czimkén vagy a göngyöleten foglaltatik. Ami továbbá az idézett törvény- szakasz: „Jelzők,“ „Jelvények,“ „Adatok“ szavainak értelmezését illetti, e tekintetben következők tartandók szem előtt: „Jelzők“ alatt a fennforgó kérdés szempontjából oly szavak értendők, melyek alkalmasak arra, hogy az áruk származása tekintetében alapot nyújtsanak bizonyos, a valóságnak meg nem felelő feltevésre, hitre, vélelemre. Ilyenek gyanánt pedig nemcsak az oly szavak tekintendők, melyek egyenesen hangsúlyozzák az illető czégnek vagy árunak belföldi minőségét, illetőleg származását, minők pl. „honi ipar,“ „magyar ipar,“ „honi gyártmány“ stb. hanem az olyanok is, melyek a hazai földrajzból, történelemből, monda világból, politikai és népéletből ismeretes, onnan kölcsönzött fogalmakra utalnak; minők például „Hungária,“ „Pannonia,“ „Széchenyi,“ „honvéd," „Emke,“ „magyar korona,“ „alföldi,“ „matyók,“ „palócz,“ „kurucz,“ stb. kifejezések. „Jelvények“ alatt az itt szóban forgó szempontból a „Jelzők“ értelmezésével kapcsolatban emlitett szavaknak megfelelő vagyis oly ábrázolatok értendők, melyeknek tárgya szintén a hazai földrajzból) történelemből, mondavilágból, politikai és népéletből valamint művészi alkotásokból van kölcsönözve. Ilyen pl. a turulmadár; valamely ismert hazai középület vagy szobor, valamely történelmi esemény (pl. a vérszerződés) ábrázolása, ilyen a nemzeti hármas színnek feltűnő módon alkalmazása, a magyar koronának a magyar czimerrel együttesen vagy külön-külön való használata, mely utóbbiakra t. i. a„ koronára és czimerre nézve egyébként már az 1904. évi november hó 16-án 61071- szám alatt a másodfokú iparhatóságokhoz intézett kereskedelemügyi ministeri rendelet megmondja, hogy a mennyiben azok ékitményszerii használata nincs is az 1883 : XVIII. t.-cz. értelmében adható engedélyhez kötve, miután az „az i lető czikk magyar származására utal s igy a vásárló közönség esetleges félrevezetésére alk 1- mas, ezen jelzésnek nem magyar származású árukon alkalmazása az 1884: XVII. t -cz.-be foglalt ipartörvény 58. §-a értelmében megengedve nincsen.“ Végül „adatok“ alatt minden értendő, amit a tisztességtelen versenynek a válfala a törvényben előre szabatosan meg nem állapítható es közgyanánt felhasználhat. Ily adat pl. az, hogy ha az iparos nyomtatványain, pl. az áru burkolatán vagy hirdetményeiben jelzi azt, hogy a kérdéses áruk előállítására ipartelepre, vállalata van a belföldön, de ami ha igaz is, azt az árut, melyre vonatkozólag esetleg amelyen, ezt jelzi, külföldről hozza be. Az ipartörvény 58. §-ban foglalt tilalom megszegésére kiszabandó büntetést 20—200 írtig terjedhető pénzbünteté alakjában tudvalevőleg az ipartörvény 157. §-a Írja elő. Az e részben ingadozó gyakorlatra való tekintettel figyelmeztetnem kell azonban e helyen az iparhatóságokat az ipartörvény 165. §-ának harmadik bekezdésére is; mely szerint a szóban levő „törvény alapján pénzbüntetéssel vagy elzárással vagy mindkettővel büntetett kihágásokra a kihágásokról szóló büntetőtörvény álta'ános határozatai is alkalmazandók, továbbá a kihágási büntetőtörvény 12. §-ára, mely szerint „A bűntettekről és vétségekről rendelkező büntetőtörvénykönyv általános határozatai, amennyiben a jelen“ (t. i. a kihágásokról szóló büntető) „törvény ellenkezőt nem állapit meg, a kihágások eseteiben is alkalmazandók,“ végül a fentiekkel kapcsolatban a bűntettekről és vétségekről szóló 1878, V, t.-cz. 61. §-ára, mely szerint „azon tárgyak, melyek a bűntett vagy vétség által hozattak létre, úgyszintén azok, melyek a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak, amennyiben a tettes vagy a részes tulajdonai, elkobzandók; ha pedig azoknak birtoklása, használása vagy terjesztése különben is tiltva van: akkor is elkobzandók és megsemmisítendők,“ (illetőleg a törvényben előirt czélra értékesítendők), „ha másnak tulajdonát képezik.“ Szükségesnek tartom pedig az idézett törvényi határozmányokat hangsúlyozni azért, hogy az iparhatóságok tisztában legyenek azzal, hogy az 1884: XVII. t.-cz. 58. §-a ellenére hamis jelzőkkel jelvényekkel adatokkal ellátott czégek, nyomtatványok, hirdetmények és áruk a kihágás megállapítása esetén a büntetésen kivül, mert éppen az ily czégek, nyomtatványok, hirdetmények, áruk szolgálnak a kihágás elkövetésére, még el is kobozhatok, sőt el is kobzandók és pedig annál inkább, mert anélkül a tisztességtelen verseny szóban levő módja ellen a vétkezés alig vezethet sikerre. Felhívom a II-od fokú iparhatóságot, hogy e rendeltemet az alája tartozó összes I. fokú iparhatóságokkal közölje, az összes iparhatóságoktól pedig elvárom, hogy tekintettel az e rendeletem kibocsátásának alapjául fontos közgazdasági érdekekre, igyekezni fognak a
