Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1904. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-24 / 47. szám
— 539 — 19407—904. szám. Határidő: 1905. április hó 30. (Külön mellékletként is csatoltatik.) Ezen miniszteri leiratot hiteles másolatban valamennyi járási főszolgabíró, polgármester és körjegyző urnák, valamint a községi elöljáróságoknak azon utasítással adom ki, hogy ez alka'ommal is úgy mint edd g, a kártékony rovarok irtására a lakosságot a folyó év november és a jövő év február havában hívják fel, azon szigorú meghagyással, miszerint a hernyók, lepkék, vértetük, darazsak, valamint e ek fészkeik, tojásaik kiméi t nélkül a jövő év márczius hava végéig kipusz- titandók és kiirtandók. — A pusztítást és védekezést a márcz us hó végéig nem te jesitőkkel szemben a legszigorúbban járjanak el, s az eredményről a községi elöljárók a járási fő:zolgabiró urakhoz 1905. évi április 15-ig jelentéseiket terjesszék be. Főszolgabíró és polgármester urak pedig hozzám április hó 30- g tegyen k az eredményről kimerítő jelentést. Szombathely, 1904. évi november hó 15. Bez eredj István s. le. alispán. Tárgy : A munkából jogtalanul kilépett segédek, tanonezok és gyári munkásokkal szemben követendő eljárás. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter 73078/VII. szám. Valamennyi másodfokú iparhatóságnak. Az iparos munkások tömeges munkabeszüntetése úgy a munkaadók, mint a muakások hátrányára az utóbbi időben igen nagy mérvet öltött. Minthogy eddig ezi n tömeges munkabeszüntetésekkel szemben az ország különböző rész iben az iparhatóságok eljárása eltérő, az ügy egyöntetű kezelésének biztosítása érdekében szükségesnek tartom a munkabeszüntetések (sztrájkok) lényegére és az ezekkel szemben követendő eljárásra nézve az iparhatóságokat alábbiakban tájékoztatni. A munkások azon törekvésére, hogy minél kedvezőbb munkafeltételeket érjenek el, a ga dasági éleinek egy olyan természetes jelensége, melyet megakadályozni, avagy korlátozni sem nem lehet, sem nem szabad. Nem változtat ezen az sem, ha a munkások ezen törekvésüket összebeszéléseken alapuló tömeges munkabeszüntetéssel iparkodnak elérni, feltéve, hogy ez a fennálló törvényeket és törvényes intézkedéséket nem sérti. A munkav szonyra, valamint a munkafeltételekre nézve az 1884. évi XVII. törvényezikk és különösen annak 88, 92, 93, 94 és 95. §-ai, az idézett törvényezikk 113. §-a alapján szerkesztett, munkarend, végül a törvény 88. § a alapján a munkaadó és munkás közt létrejött megegyezés mérvadó. A munkafeltételek megállapítása a két szerződő fél, t. i. a munkaadó és munkás egyéni elhatározásán alapulván, a szerződésileg megállapított műi kaviszony jogosulatlan fölbontásáért az ipartörvény a munkaadót és munkást ugyancsak egyénileg teszi felelőssé. A munkás munkaszerződésének megkötésénél, illetőleg a műnk félté! elek elfogadásánál szabad akarata szerint járhat el és ha a munkaadó és munkás között szerződés jött létre, a szerződésben elvállalt feltételek mindkét félre nezve egyaránt kötelezők. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkásnak nem áll jogában a kölcsönös megegyezéssel létrejött munkaszerződést, ennek érvénye és tarlama alatt egyoldalúan felbontani és az elvállalt munkát tetszése szerint bármikor félbenhagyni. Ha a munkás a megállapított munkafeltételeket nem találja már megf lelőeknek és jobb feltételeket akar magának biztosítani, módjában áll munkáját akár a törvény 92. §-ában, akár a munkarendben, akár a közte és a munkaadó között létrejött megegyezéssel meghatározott felmondási határidő pontos betartása mellett megszüntetni, a mi ellen még az esetben sem emehető kifogás, ha a munkások a munkaviszonyt tömegesen, összebeszélés folytán mondják fel. Ha azonban a munkások akár egyenkint, akár összebeszélés folytán tömegesen, a törvény rendelkezése, a munkarend, vagy a megegyezés ellenére, a fölmondási batáridő betartása nélkül, a munkaviszonyt megszakítják, ez^n jogosulatlan felbontásból származó, a munkásra, illetőleg munkásokra háruló jogkövetkezmények nem vesztik el érvényüket. Ebből önként folyik, hogy azzal a munkással szemben, aki a törvény 92. § ában, a munkarendijén, vagy a szabad egyezked s alaiján lé1 rejött megegyezéssel megállapított felmondási batáridő mellőzesével, tehát jogosulatlanul lép ki a munkából akár egyenként, akár összebeszélés alapján törvényesen történik is ez, az 1884. évi XVII. törvényezikk 159. §-a nyer alkalmazást. A törvény ezen hiva'kozott szakasza természetesen minden egyes munkással szemben kü'ön alkalmazandó és minden munkásra nézve külön állapítandó meg, hogy a kölcsönös megegyezéssel létrejött munkaszerződés ellen vétett-e. Tömeges eljárásnak helye ez esetben nem lehet. Jelen rendeletem azonnal hatályba lép s ugyanakkor hatályukat vesztik az ezzel ellenkező összes előző rendelet ek, míg az ipartörvény 159. §-áDak alkalmazásánál követendő eljárásra nézve folyó évi június hó 8-án 10 993/VII. szám alatt kibocsátott kör- rendelettm irányadó. Felhívom a II od fokú iparhatóságot, hogy e rendeleUmet az I-ső fosu iparha'óságokkal és azok utján a hatósága terüle'én levő összes gyárakkal és ipartestületekkel közölje, egyben pedig anüak végre
