Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1904. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-17 / 11. szám

— 117 baromfikorelával való fertőzés esete fenn aem forog. 3. §. A tyukpeslisnek a vámkülföldről való behurczolása ellen a hivatkozott körrendelet 1. §-ában, viszont pedig ezen betegségnek a vámkültöldre való elhurozolá-a ellen ugyanazon körrendelet 10. §-ában már meg lévén álla­pítva a megfelelő óvintézkedések, e részben külön ren­delkezés szüksége ezúttal fenn nem forog. 4. §. Jelen rendeletem a „Budapesti Közlönyében való kihirdetés után az 5 ik napon lép életbe. Budapest, 1904. évi február hó 27-én. TaTán s. k. Valamennyi Törvény­hatóságnak. 4117/1904. Valamennyi járási főszolgabíró, polgármester, m. kir. állatororvos, községi és körjegyző úriknak és köz­ségi elöljáré'knak a miniszter: körrendeletét a legt be jed- leLb módon leendő közhírré tétel és az abban előirt intézkedések szigorú végi óhajtása és ellenőrzése végett kiadom. Szombathely, 1904. márezius 9-én. Bezerédj István s. k. alispán. Melléklet a m. kir. földmivelésügyi miniszter 1904. évi 24750 számú körrendeletéhez. Útmutatás a tyukpeslisről és az ellene való védekezés szabályairól. I. A betegség jellege és elterjedése. A tyukpestis igen könnyen átterjedő ragadós be­tegség a mely a házi szárnyasok közfii majdnem kizá­rólag csak a tyúkokra (lyuk félék gallinae) veszélyesés csaknem kivétel nélkül elhullással végződik. Az egész­séges tyúkok befertőzése leggyakrabban az ujonan beál­lított beteg tyúkokkal történik. Ezenkívül terjedhet ez a betegség az ugyanezen betegségben elhullóit tyúkok, valamint az élő, vagy leölt beteg tyúkok ürüléke1, to­vábbá zsig erei, vére, tollai és egyébb hulladékai* nem különben ily beteg tyúkok hulladékaival beszennyezett más baromfi vagy eszközök által. II. A tyukpestis ismertető jelei és megkülömbö etetése kül­sőleg a baromfi kolerától. A tyukállomány befertözését mindenekelőtt a hir­telen bekövetkezhető elbukások mutatják. A tyúkok nem ritkán anélkül is elhullanak, hogy rajtuk feltűnőbb betegedési tüneteket lehetett volna észlelni. Alapos vizs­gálat során azonban az első elhu lási esetek bekövelke- zésekor észrevehető, hogy néhány állat bágyadt és szomorú tollazatukat felborzalva és szárnyaikat lelógatva taríják, nagy álmosságot és bénulási tüneteket mutat­nak, s szemük köiőhártyája gyakran élénkebb vö­rös és duzzadt. A betegség csaknem kizárólag 2—4 napon belül elhullással végződik. A lyukpeslis a baromfi koleráiéi élő állaton főleg abban külömbözik, hogy a tyukpestisnél hasmenés nine-; egyébként az elhullás is 1 — 2 nappal később szokott bekövetkezni a tyukpestisnél, mint a baromfikolera eseteiben. III. Védekezés a betegség fellépése ellen. A tyukpestis behurczolásának a következő rlő vigyázati szabályok alkalmazásával lehet e’ejét venni: a) az idegen, főlég a külföldről behozott szárnya­sok hozzászerzésének mellőzésével. b) a háztartásban leölésre kerülő idegen baromfi hulladékainak a fertőzést kizáró módon való eltávolítá­sával (elégetéséve ), c) a baromfiaknak tivoltatartásával olyan utaktól legelőktől, patakoktól stb. a melyeket idegen baromfiak használnak, d) baromfi kereskedőknek az udvaroktól való távol­tartásával. Ha idegen baromfi beszerzése (pl. tenyésztési czélra) el nem kerülhető, tanácsos azt hat nyolez napon át elkülönített helyen elzárva tartani és a régi állomány közé csakis akkor bocsátani, ha a jelzett idő alatt sem minemü betegedési tünelek nem mutatkoztak. E< az elővigyázat annál is inkább ajánlatos, mert a már netán befertőzött állatok egy ideig még egészségeseknek mu'at- kozhatnak. IV. Intézkedések a tyukpestis kitörése alkalmával. A megbetegedett baromfinak gyógyszerekkel való kezelése rendszerint eredménytelen és íz okból nem ajánlatos. Sokkal czélszerübb a megbetegedett állatokat azonnal leölni és a fertőzést kizáró módon eitávolitan , mert gyógyulásuk csak egyes ritka esetben áll te. Az egésszségesnek látszó állatokat a betegektől és a beteggyanusoktól okvetlenül azonnal el kell különben és külön helyiségekben elhelyezni. Az egészséges ba­romfi részére oly etető és itató edényeket kell haszná latra adni, a melyeket a beteg állatok nem használtak. Az elhullott és leölt beteg baromfit mind n részé­vel (a tolakkal is) együtt a mennyiben az a fertőzést biztosan kizáró módon technikai (Kafildesinfektorban) feldolgozás utján nem értékesíthető, el kell égetni, vagy pedig dögtéren oly mélyen elásni, hogy a sűrű oltolt mésszel leöntendő, baromfihullákat legalább egy méter magas földréteg takarja. Nagyon veszélyes a baromfi hullák eltakaritására a trágyagődröket vagy trágyadom­bokat használni, mert a tyukpestisnek idáig közelebbről ugyan még nem ismert okozója a trágyában hosszabb ideig megtartja a ferlőzőképessógét minek folytán a be tegség újabb kitörésére nyújthat alkalmat. Ha a fertőzött udvarban az összes tyúkok (tjük, kaka=, jércze, és kappan) elhullottak vagy leöletlek (s

Next

/
Thumbnails
Contents