Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-22 / 3. szám
23 gyában 1888. évi szept. hó 18-án 48151 szám alatt az akkori b lügy-, valamint vallás- és közoktatásügyi miniszter urakkal egyetértőleg kibocsátott rendelet az izraelita hitközségek jogos s a rendeletben kifejezésre juttatott igényeinek megolfalmazására i em minden i set- ben nyújt módot. Az idézett rendelet kijelenti, hogy a kóserhus árusítása nem tartozik a szabadipar körébe, hanem az izraelita hitközségnek kizárólagos jogát képezi, minélfogva kóserhust csak annak szabad árusitani, ki erre az illető községben fennálló izraelita hitközségtől enge délyt nyert. Azonban daczára e kifejezett tilalomnak, s daczára annak, hogy a rendelet kibocsátója e t lalom- nak a rendelet szövegéből kivehetőleg büntető sanctiót is akart adni, a kóserhus engedély nélkül való árusításának ténye e rendelet alapján még sem büntethető Az idézett rendelet 4. § a ugyanis nem foglal magában önálló büntető sanctiót, hanem csupán az ipartörvény 58. § ára és 157. § nak d) pontjára utal, midőn kijelenti, hogy az idézett törvényszakasznak alapján büntetendő az, ki az izraelita hitközség engedélye uélkül oly felirást vagy megjelölést hasznát, hogy ő kóserhust árusit, mig a rendelet 5. §-a, mely már önálló büntető sanctiót foglal magában, csak az álla1 oknak engedély nélkül az izr. vallás által elő rt szertartásnak megíelelő módon történt levágását vagy levágatását rendeli biin- tetetendőnek. A rendelet megalkotásakor a 4. §. volt az, mely a fentebb jelzett tilalomnak büntető sanctiót kívánt adni ; a 4. §. szövege szerint ugyanis a 157. §. d) pontja alapján büntetendő az, ki az izraelita hitközség engedélye nélkül kóserhus árusítást jelző jelvényeket, vagy felírásokat használ, vagyis a rendelet 4. § a az ipartörvény 58. és 157. §. d) pontját ez esetben úgy magyarázza, hogy az idézett törvényszakaszok alapján büntetendő a kóserhus árusítását jelző feliratoknak engedély nélkül való használata abban az esetben is, ha az illető tényleg kóserhust árusit. A törvényt azonban igy magyarázni nem lehet, s az idézett törvényszakaszok alapján csak az büntethető, ki a jelzett feliratokat használja, a nélkül, hogy kóserhust tényleg árusítana. Mindezek folytán a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök s a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter urakkal egyetértőleg- s hozzájárulásokkal az idézett rendelet 4 és 5. §§ nak módosítását batá ro tam el és pedig a 4. § t olykép találtam módosi tandónak, hogy azzal az ipartörvény 58. §. és 157. §. d) pontja alá csakis oly kihágási esetek vonassanak, a melyek az idézett törvényszakaszok helyes és egyedül elfogadható értelme szerint tényleg oda is tartoznak, vagyis hogy az idézett törvényszakaszok csak arra az egyénre nyerhessenek alkalmazást, a ki kóserhus arusi tását jelző jelvényeket vagy feli1 ásókat használ, tényleg azonban nem kóserhust, hanem más húst árus t. A 4. §. első bekezdésének szövegét ennélfogva követke óképpen állapítom mug : „Az 1884. évi XVII. törvé yezikkbe foglalt ipartörrény 58 §-a, illetőleg 157. § nak d) pontja alapján az iparhatóságok által 40- 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntet- tetik az ki ozégén, üzleti helyiségén, nyomtatványain vagy hirdetésein oly megjelölést használ, hogy kóserhust árusit, tényleg azonban nem kóserhust, hanem más húst árusit.“ A 4. § második bekezdésének szövege változatlanul marad. Az 5. §-t olykép találtam módositandónak, hogy az e szakaszban foglalt büntető sanctió alá vonassák az is, a ki kóser húst árusit a nélkül, hogy erre az elárusitás helyén (községben, városban stb.) fennálló izraelita hitközségtől engedélyt nyert volna. Ezen szakasz első bekezdésének szövegét követ kezőképen állapítom meg: „Kihágást követ el és a rendőrhatóságok által 100 (egyszáz) koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, ismétlés esetén pedig, ha előbbi cselekménye elkövetésétől s-zámitandólag még két- év el el nem telt, 200 (kétszáz) koronáig terjedhető pénz- büntetés ei büntetendő az, ki kóserhust árusit a nélkül, hogy erre az elárusitás helyén fennálló izraelita hitközségtől éngedélyt nyert volna, továbbá az, ki az emlitett engedély nélkül állatot az izraelita vallás által előirt szirtarlásnak megfelelő módon levág vagy levágat.“ Az 5. § második bekezdésének szövege változatlan marad. Felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen rendele- temet a hatósága területén lévő összes elsőfokú ipar és rendőrhatóságokkal tudomás és miheztartás végett közölje s egyszersmind az érdekeltek körében is tegye közhírré. Budapest, 1902 évi deczember hó 31-én. Láng s. k. 1227/190'7. szám. Ezen ministen körrendeletét ra'amenngi föszolgo- biró és pvlgármester urnák, nagy és kisközségi elöljáróságnak tudomásvétel és alkalmazkodás, úgy kö hírré tétel végett kiadom. Szombathely, 1903. január hó 16-án. Bezerédj István s. k alispán. Kereskedelemügyi miniszteri leirat a budapesti állami mechanikai és óraipari szakiskolának elvégzése által szerzett minősítés tárgyában. Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 69831, IX szám. A székes főváros tanácsának vala mennyi vármegye alispánjának és törvényhatósági jog gal felruházott város tanácsának, mint másodfokú iparhatóságnak. Értesítem czimet, hogy az 1884. évi
