Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (1. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-21 / 21. szám

— 200 -úgy számvevőiig, mint közigazgatási szempontból felülvizsgálat tárgyává tenni.

A másik szabály, melyet szem elől téveszteni nem szabad, s melynek megsértése súlyos fegyelmi vétséget képez, az, hogy magánfelektől előleget kérni vagy elfogadni semmi körülmények közt nem szabad, (egyedüli kivételével a vízjogi engedélyezési ügyeknek. Lásd jelen utasítás III. pontja alatt).

Mindkét szabályt határozottan kimondja a hivatalos kiküldetések és átköltözködések alkalmával járó illetményekről“ szóló 22978/897 sz. vm. szabályrendelet helyébe léptetendő 1236/903 sz. uj szabályrendelet 36. §-a (Vm. Hivatalos Lap 5. száma), de tiltja magánfelektől előleg felvételét a Várm. Ügyviteli Szabályzat 29. §-a is.

Előleg csakis közpénztárból vehető igénybe, miként azt a jelen Utasítás I. c.) pontja részletezi.

b) Ha az önálló hatáskörrel biró tisztviselő közérdekű ügyben teljesít kiszállást, — feltéve, hogy az nem az utiálalány terhére történik, — akkor a Vm. Ü. Sz. 27. §. szerinti eljárást kell követni, vagyis a III. minta szerint szerkesztendő utiszámlát az alispánhoz kell beterjeszteni és pedig rendszerint a kiszállás tárgyát képező ügy irataival, esetleg a járási hatóság által ezen ügyben már meghozott határozattal együtt, melyre nézve a jogerőre emelkedés ténye mindenkor világosan jelzendő.

Vagy ezen határozatban ki kell mondani, vagy legalább az utiszámlában megnevezni azt a vármegyei pénztárt is, melynek terhére a kiküldetés történt. Az alispán az ekként beküldött utiszámlát számvevői felülvizsgálás és érvényesítés után az illető vármegyei pénztár terhére utalványozza.

Ugyanezen eljárás követendő akkor is, ha a magánfél terhére eső eljárási költség az illető féltől be nem hajtható. Erre nézve a fentebb hivatkozott 134263/902. B. M. sz. elvi jelentőségű ministeri határozat 8. pontja (lásd Belügyi Közlöny f. évi 4. sz. 20. oldal) irányadó.

c) A Várm. Ügyviteli Szabályzat 29. §-a megengedi, hogy úti átalánynyal nem biró tisztviselő kiküldetés esetén előleget kérhessen, mely mindenkor a közpénztárból utalványoztatik, akár magán, akár közérdekű ügyben történt a kiszállás. Ha tehát a járási szolgabiró (a főszolgabíró utiátalánynyal bírván, itt figyelembe nem jöhet), valamely magánérdekü ügyben kiszállást teljesített s a főügyben hozott véghatározatában a felet az eljárási költségekben elis marasztalta, azonban az eljárási költségek behajtása (pl. felebbezés esetén) hosszabb ideig halasztást szenved; ily rendkívüli esetben az illető szolgabiró jogosítva van eljárási költségeinek a közpénztárból való előlegezését kérelmezni.

E czélból a szabályszerűen szerkesztett úti számlát, lehetőleg a főügy irataival együtt, vagy ha ez nem volna lehetséges, pontos hivatkozással a főügyben hozott véghatározat számára és lényegére, különösen pedig annak feltüntetésével, hogy ki köteleztetett határozatilag az eljárási költségek viselésére ? a főszolgabíró az alispánhoz beterjeszti, a ki a számvevőség meghallgatásával s az úti számla számvevői érvényesítése után az előleget utalványozhatja; a számvevőség egyúttal az előlegezelt összeget a fizetésben elmarasztalt magánfél terhére előjegyzésbe veszi és nyilvántartja. Ilyen előlegezések esetén tartozik a járási főszolgabíró a véghatározat jogerőre emelkedését az alispánnal közölni, a jogerősen megállapított eljárási költséget soron kívül behajtani, azt az előleget kifizető m. kir. adóhivatalba mint téritményt haladéktalanul beszállítani s ennek megtörténtét az alispánnak egyidejűleg bejelenteni.

II. Olyan tisztviselők, akár központiak akár járá- s'ak, a leik önálló intézkedési joggal nem birnak hanem megbízatásukat más (rendszerint központi)^hatóságtól nyerték, tartoznak kiküldetésükről minden esetben szabályszerű üli számlát készíteni (V m. Ügyv. Szab 27. §.) s azt a főügyirataival együtt a kiküldő hatósághoz beterjeszteni, akár magán akár, közérdekű ügyben történt a kiküldetés.

A kiküldő hatóság az utiszámlának számvevői érvényesítése után intézkedik, egyúttal annak kiegyenlitése iránt, tehát határozatilag kötelezi az eljárási költségek viselésére az illető felet, esetleg megkeresést intéz valamely idegen hatásághoz az eljárási költség megtéritése iránt, vagy végre, ha a kiküldő hatóság, az alispán azt valamely vármegyei pénztárból utalványozza.

Ez az utalványozás lehet végleges, ha a kiküldés az m közpénztár terhére történt, vagy lehet csupán elő- leges, mely esetben az előlegezett eljárási költség behajtása iránt az intézkedés egyidejűleg megteendő s annak megtéritése a számvevőség által feljegyzendő és nyilvántartandó.

III. ) Az 1885 : XXIII. t. ez. (vízjogi törvény) 169 § a kimondja, hogy az engedélyezési eljárásnál felmerülő költségek az engedélyért folyamodót terhelik s általa előlegezendők.

Ez az egyedü.i eset tehát, mikor az eljáró hatóság a Vm. Ügy. Szab. 29 §-ától eltérőleg magánérdekü ügyben előleget vehet fel. Megjegyzem, hogy vízjogi engedélyezési ügyekben az elsőfokú hatóság mindig az alispán (157. §.) miután azonban az engedélyezési tárgyalások vezetésével az alispán a legtöbb esetben a járási főszolgabírót bízza meg, az eljárás során felmerülendő s a fél által előlegezendő költségek is a főszolgabírót illetik meg. Ilyen ügyekben azonban a a főszolgabiró nem mint a fenti I. pontban említett önálló hatóság, hanem mint a II. pont szerint megítélendő kiküldött tisztviselő (átruházott hatáskörben) jár el. Az engedélyezési tárgyalást vezető főszolgabiró tehát a tárgyalási jegyzőkönyvben minden esetben részletezve és pontosan számítsa fel eljárási költségéi, s ha ezt az engedélyért folyamodó fél egyidejűleg befizeti, azt nyugta ellenében vegye fel, egyúttal az engedélyezési jegyzőkönyvben feltűnő módon jelezze, hogy N. fél N. eljárási költséget a főszolgabiró kezeihez lefizetett.

Ha a fél az eljárási költséget bármely okból nem előlegezte, akkor a tárgyalási jegyzőkönyvben csupán