Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1903-05-02 / 18. szám
— 162 seprést elismerő bejegyzés alapján kiállított In teles községi bizonyítvánnyal, igazolni tartoznak. 11. §. A kéményseprés alkalmával a kéményseprő meggyőződést szerez magának arról, hogy az illető épületekben s különösen « kémények közelében meg van-e a tűzveszély ellen a kellő rend. Az e részben tapasztaltakra, vagy tüzrendőri szabályokkal ellenkező dolgokra az illető házbelieket figyelmeztetni, sőt szükség esetén a rendőrhatóságnál jelentést tenni tartozik. 12. §. A kéményseprő-mesterek a kémények rendes sepertetéseért és segédeik eljárásáért felelősek ; különösen kötelesek a tulajdonost az orosz kémények kiégetésének szükségességére figyelmez tetni és a czélba vett kiégetést a rendőrhatóságnak bejelenteni, a mulasztásaik vagy hanyagságuk által okozott károkat megtéríteni tartoznak. 13 §. A kéményseprő-mesterek a kerületükhöz tartozó községekben évenkint legalább egyszer megjelenni és segédeik eljárásáról meggyőződést szerezni, s hogy ez megtörtént, arról a községi bizonyitványt a rendőrhatósághoz beküldeni kötelesek. 14. §. A községi képviselőtestület által átvizsgált és helybenhagyott kimutatás alapján a kémény- seprési dijakat V* évenkint a községi elöljáróság szedi be. A kéményseprési dijak fizetése ellen emelt panaszok felett, ha azok csakis magára a fizetési kötelezettségre irányulnak, az illetékes iparhatóság, az esetben azonban, ha a fizetendő dijak mérvére vonatkoznak a rendes biióság van hivatva határozni. 15. § Tűzvész esetén a kéményseprő a helyszínén megjelenni, az oltásnál segédkezni és a tűzoltó parancsnoknak a szükséges szakszerű fel világosisokat megadni tartozik. 16. § A kéményseprő ipar üzletének abbanhagyása tekintetében az 1884: évi XVII. törvényezikk 55. §-a az irányadó. E szerint a kéményseprő az elkezdett iparüzletet tetszés szerint félbe nem szakíthatja, hanem ha azt abba szándékozik hagyni, köteles ebbeli szándékát az iparhatóságnak bejelenteni, és annak meghagyására az ipart a hatóság által kitűzött (legfölebb 3 hóra terjedhető) időig még folytatni. 17. §. Az a kéményseprő, háztulajdonos, lakó vagy bárki, aki a jelen szabályrendeletben foglalt rendőri rendelkezéseket vagy tilalmakat megszegi, kihágást követ el és amennyiben nem az 1879. évi XL. törvényezikk 141. §-a szerint büntetendő, ezen szabályrendeletszakasz alapján az iparhatóság által 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, nem fizethetés esetén 5 napig terjedhető elzárással büntettetik. Az 1879. évi XL. törvényezikk alapján kiszabott pénzbüutetésből befolyó összegek az 1892. évi XXVII. törvényezikk 3. §-ban megjelölt czélokra, a szabályrendelet alapján kiszabott dijakból befolyó összegek pedig az 1884. évi XVII. törvényezikk 165. §-ában jelzett czélokra fordítandók. 18. §. A járási főszolgabirák a kémények rendes sepertetése, e részben netalán beérkezett pana- j szók s alkalmazott pénzbüntetések, és általán a I jelen szabályrendelet miképpen történt foganatosítása iránt minden év végével az alispánhoz jelentést tenni tartoznak. 19. § . Azok, akik a kéményseprést az 1884. évi október 1 je előtt szerzett jogosítvány alapján űzik, mesterségük gyakorlásánál jelen szabály- rendelet határozatait szintén megtartani kötelesek. Ezen véghatározat Vasvármegye Hivatalos Lapja I. rovatában való közlés által közhírré tétetni rendeltetik s ellene a hivatalos lapban történt megjelenést követő 8-ik naptól számított 15 nap alatt a vármegye alispánjánál felebbezés adható be. A határidő lejárta után a véghatározat a módosított szabályrendelettel s egyéb iratokkal jóváhagyás végett a m. kir. kereskedelemügyi mi- nisteriumhoz terjesztetik fel. Miről a vármegye alispánja és a vármegye hivatalos lapjának szerkesztője értesittetnek. Jegyezte és kiadta : HÚSA BÉLA s. k., II. aljegyző.
