Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-12-20 / 5. szám
99 — Nem volt nekem soka . . . E percztől szomorúvá lett az én szekeresem is , folyton csak a szemeit töriilgette. Elpanaszolta a réven a révésznek, midőn Rátótnál átmentünk; nem kellett neki se étel, se ital; mig az apám házánál voltunk, egyre sirt. Mikor aztán visszafelé jöttünk , a Dezső szolgabiró arany fűzei alatt kezdett ismét felvidulni, arra kérve , hogy ajánljuk be szekeresül annak a másiknak , a ki aztán majd utánunk jő. Úgy is lett. * * * Két esztendő múlva ismét megfordultunk a Kis-Kurián. A pap szekerese, felesége a Jánka, meg a felserdült egyetlen fiúcska azonnal megjelentek, hogy velünk találkozzanak. A találkozás szivélyes volt s a búcsú érzékeny. Most a 10-ik évben ismét voltunk ott . . . ... A pap szekeresét elvitte egy hül és, utána ment az egyetlen fiúcska s Jánka az „anyjuk“ is hozzájok költözött s most ott aluszszák a nagy álmot a tölgyek alatt, a hol az elhunyt hívek között, középen az öreg pap és tanító hamvai nyugszanak. Most már nem nagy dolog neki sem a mód, sem a kenyér nem léte; de nekünk az mind a kettő, és az is lesz, a miglen itt az élőknek földén bujdosunk. BEN ÁRON. Karácsonkor. — Luk. II. rész. 10. v. — Örömmel zengjük ma a hatalmas igét! Beteljesedett, mit angyal-szózat ígért, Ma született Jézus! . . . Örül Sión lánya, Mert az ígéretet valósulva látja! ... Nagy hálaadással menjünk hát eléje, Megvilágosodott a sir sötét éje! . . . A világ urának, Idvezitőjének, Zeng ajkainkon a karácsoni ének! Csillag vezette a pásztor embereket A jászol-bölcsőhez, melyben Ő szendergett; Az istállót csillag ragyogta be fénynyel, Hol küzdött Mária s József szegénységgel. . . Bethlehemben volt az Ő jászol-bölcsője, Szegény volt a világ nagy Idvezitője A kis csecsemőnek, ennek a szegénynek, Zeng ajkainkon a karácsoni ének!
