Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-12-20 / 5. szám
97 tele volt rakva a Geleji-Katona féle kánon odavonatkozó czikkeivel, az articuli majores és minoresekkel stb. , — már csak követség kellett volna, a mely elvigye. — Kurátor és biró nem vállalkozott; egyik presbiter öregellette, a másik fiatallotta magát. Nemes Varjú István uram ment volna, de neki nincs ahhoz való »szavazatja“.— No hát van nekem! — mondá nemes Kovács József uram,—jöjjön velem Varjú István; üljünk lóra, s menjünk el! És úgy lön; lóra ültek s elmentek, vivén magukkal a nagy levelet. Midőn megjöttek a követségből, kíváncsian szaladt össze a presbitérium; da még maga a visszakövetelt tanító is. Nemes Kovács József uram előadta, hogy híjában volt a körmönfont levél s az ő ékes szavazatjuk , mert a nagy-kocsisiak nem oldják fel Ígérete alól a tanítót. Itt a válasz, abban is megírták. — No tanító úr! — fordult hozzá nemes fájdalommal, — a Rhodossal elámitották a tanító urat. Hejh régen ismerem én azt; de adok tanító úrnak egy másfél öles csáklyát s majd ha a Gégő pataka elborítja azt a földet: lesz legalább mivel megkeresni tanító úrnak a Rhodost, a mit most Khanaánnak hisz. — Köszönöm; majd ha lemegy róla a viz, kukoriczát vetek bele . . . — Kedves tanító úr! a kukoricza kövér földet szeret; ezt pedig akkor javitották, midőn a Nóé galambja keresztülrepült rajta a bárkából. És a szegény kis tanító csakugyan megbánta távozását. Egyszer meg messziről kaptam levelet. Jó barátim 10 éves találkozóra hivtak Nyíregyházára. Már ekkor feleségem is volt. Betegesek is voltunk mind a ketten. De hát a barátságnak eleget kellett tenni. Azonban, hogy menjünk olyan hosszú útra fedetlen szekéren? . . . Előhívattuk nemes Kovács József uramat; adjon tanácsot. — Nincs semmi baj tiszteletes uram. Ettől a jólelkű Miklós úrtól elkérjük a fedeles kocsit s abba fogunk és elmegyünk. — De holnap 3 órára ott kellene lennünk! — Ott leszünk; mert két lovat fogok, nem húromat. És úgy lön. Az én nemes barátom, Miklós úr, ide adta bőrös fedelű kocsiját. Nem hintó volt az, hanem cséza. Ott, a hol a Tisza, Túr és Szamos találkozót adnak egymásnak és agyig jár a fekete agyagban a kerék, nem jár hintón csak a viczispán, az is poros úton és 5 lóval. — Kocsordon háltunk meg és másnap d. u. 4 órakor Nyíregyházán voltunk.
