Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-10-18 / 1. szám
9 halaszd azt megadni; mert megkeresi a te Urad Istened azt rajtad és bűnül tulajdonittatik az neked“. Ezen törvényt tartotta szemei előtt a száműzetésből haza hivott Jefte is. Fogadást tett az Urnák, hogy ha segélyével győzelmet viv ki az Ammon fiain, mint Izrael nyomorgatóin: valami kijövend az ő házából eleibe, égő áldozatul adandja. Jefte diadalt aratva örömmel tért meg házához; de nagy lett bánata annyira, hogy megszaggatta ruháit, midőn látta, hogy örömsugárzó szemekkel egyetlen leánya ment ki eleibe, s megdöbbent szívvel igy szólott: „Ah szerelmes leányom, igen megaláztál és megháboritál engemet! Mert én fogadást tettem az Urnák, és nem vonhatom hátra“. Jefte keblében, az atyai szív lángoló szerelme, s az adott szó szentsége küzdött egymással az elsőségért; de a bánatos szív szerelmén győzött az Urnák adott fogadás szentsége, s egyetlen leányát égő-áldozatul adta az Urnák. Jákob, midőn Mezsopotámiába indult, Isten iránt hálás érzelmekkel megteljesedett szívvel ilyen fogadást tett: „ha az Isten velem leend, és ha megőriz engemet ez úton, a melyen én most megyek, és ha ételemre való kenyeret adand, és öltözetemre való ruhát, és ha megtérendek békeséggel az én Atyámnak házához, és ha az Ur én Istenem leend: tehát e kő, melyet oszlop gyanánt felemeltem, Isten háza lészen, és valamit adán- dasz nékem, annak tizedét adom néked“. A magtalansága alázó érzetében keseredett szívvel könyörgő kegyes Anna asszony is fogadást tett: „Seregeknek Ura, ha megtekinted a te leányodnak nyomorúságát, és én rólam megemlékezel, és el nem feletjkezel a te szolgáló leányodról, hanem néki férfiú magzatot adandasz: tehát én őtet, teljes életében az Urnák vallom“. A sanyarú fogságból hazatért nép is felfogadta Isten előtt: „Nem távozunk el tőled: eleveníts meg minket, és a te nevedet segítségül hívjuk. Mindezek a Mózes törvényéhez híven megadták fogadásaikat az Urnák. A „fogadás“ jelenben is fennálló szokás a nép között, s főképp a heves vérű fiatal nemzedék gyakorolja. Ha a megesett, vagy megtörténendő esemény igy, vagy amúgy történte, vagy történhetése feletti versengést, vitatkozást egyik vagy másik félnek kedvezően eligazítani nem képesek a bizonyló felek: az egyik, a ki részén látja az igazságot, neki
