Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-12-12 / 4. szám
78 hetlenü] hittem a bűn útára vezető szavainak; túl hiszékeny voltam; de ez azért történt, mert ismeretlen voltam az ármány, cselszö- vény rontó hatásával, s nem is gondoltam arra, hogy titkos czélja elérésére akar felhasználni az által, hogy lelkemet a porba fulasztja. Mentem vigyázatlanul mintegy járszalagon vezettetve a bűn örvényébe, csak akkor józanodtam ki a mámorból, mikor már meg voltam szedve mint a szőlőtőke. Bűnnek tartottam volna , csak gondolni is — Makos mézédes barátságát, szívélyes viszonyát élvezve — ily szomorú helyzetre, melyben most vagyok. Őt is oly jónak hittem, mint a milyen én voltam. Hogy káromat, veszedelmemet akarja: nem tehettem föl; mert kifogyhatlan volt a jó tanácsban. Most látom, hogy igaz az apostol Jakab mondása: „azon egy szájból származik áldás és gonosz mondás“. De ha én bennem hiba volt a hiszékenység: ő benne bűn volt a bűn útára csábítás, s annak öntudatos eszközlése, hogy rút önérdekből, barátság szine alatt szerencsétlenné tegyen, egy világban járatlan embert. Isten nem is késett őt bűnéért megbüntetni; mert életének javában lett a halál prédájává. Nem gyönyörködhetett az álno- kul összehalmozott nagy vagyonban, nem élvezhette annak hasznát. Gonoszságban élt, tehát nem mondta neki az Isten: „miért halnál meg idő előtt? sőt ezt mondta neki eleve: „térj meg a földbe“, bánom, hogy teremtettelek, gonoszságnak mestere. Megbüntette Isten M. gonoszságát fiaiban is. Az az égi tűz, mely két Ízben hamuvá tette a M. család gabonáját; a döghalál, mely elhordta marháját: Isten ostora volt rajta az apa bűnéért. Az ette meg az egrest s az ő foguk vásott meg bele. Apjuk faragta a koldúsbotot, melylyel koldulni mentek a világba. — Hogy a M. családnak ilyen vége lett, — legyen bár bűn bennem — annak nagyon örülök. A vagyont illetőleg most elmondhatom: „se nekem, se neked“. M. drágán fizette meg az én erkölcsi elvadulásomra, szerencsétlenitésemre tett fáradozásainak, álnok eljárásának árát. — Engem még mint Izráelt Isten haza segitett a fogságból s éltet, hogy legyen időm megbánni hiszékenységemet, s ennek- folytán erkölcsi elvadulásomat, s bűneimet: bánom is szivem szerint azokat s kérem Istent: „tartóztasd meg a te szolgádat a vakmerő bűnöktől, ne uralkodjanak én rajtam“. A ki bármi úton vagyonhoz jut: tekintsen én rám és tanuljon. Az én történetem arra tanítja, hogy becsülje meg vagyonát, s ne áldozza azt fel gyáva hiszékenységből a barátság oltárán,
