Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-12-12 / 4. szám
68 ílr-1, o&.Wy " ;Hogy vadul el az erkölcs? Azt mondja a bölcs: „a mi volt, most is vagyon, és a mi következik, immár megvolt. Nincsen új dolog a nap alatt“. Igazsága van a bölcsnek. A munkás, szorgalmas, takarékos ember gyarapodott az ő idejében is; de a ki habzó pohár mellett ült naponta a korcsma asztalánál, bortól, pálinkától gőzölgő fejjel: menthetlen elpusztult; mert igaz a példabeszéd: „Nincs oly sok, hogy el ne fogyjon“. Az emberi sorsnak, állapotnak ilyetén változása, megvolt a bölcs korában; megvan most is. A régen történt dolgok ismét- ló'dnek a nép életében. „A mi következik , immár megvolt“. Nem új az a történet sem, melyet el akarok mondani; de elmondom azért, hogy a kik bármi úton-módon vagyonhoz jutnak , tanúságot vegyenek beló'le. Galambos egy kavicsos mederben vígan lejtó' folyóvíz jobb partján fekszik. A folyóvíz kristály tiszta hullámaiban játszanak a halak, s a gyermekek, egymást buktatva viz alá, fel-felharsanó zajjal fördenek. Az alulhajtó háromkerekű malom nyáron mint télen folyvást zakatol; jó lisztet ó'rölve, nagy hasznot hajt a lakosoknak, s az olykor medrét hágott viz a parti réteket megöntözve, gazdag szénatermést ad a barmoknak. El lehet róla mondani: „Van erdeje, van mezeje, van szépen csörgő kútfeje“. A ki munkás, szorgalmas, takarékos, nem is tudja ott mi a szükség, nélkülözés. Kijut ott mindenre mindenkinek, ha keresményét a szemtelenség házában el nem tékozolja. Galambosról azt tartja a monda, hogy azért nevezték Galambosnak; mert lakosai eleitó'l fogva nagyon szerették tartani a galambokat. Ez hihető' is; mert történetünk korában még csoportonként százával repkedtek a galambok a falu felett, s szedték az elhullott gabonaszemeket a földeken. És bizony szép is volt azt látni, mikor az anyagalamb szárnyait rázva, csó'rét fia szájába dugva etette azt, s aztán vizet szíva a vájúból, gondosan itatta, vagy az udvaron a himgalamb turbékolva párja mellett, a csábitót üldözőbe vette, s kaczéran, szerelemittasan járta körül párját és reszketve csókolta azt. A jogvédelem s a forró szerelem élő példányképe állott a szemlélő előtt. És ha igaz az, hogy a ki csirizzel bánik, csirizes lesz: igaznak kell lenni annak is, hogy a ki a szelidség példányképét a galambot szereti, azzal bánik: annak szelídsége, párja iránt
