Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-22 / 3. szám
61 Kertje kerítése bedőlt, a tyúk-sereg Mindent kikotor ott, a papné kesereg! A lakás kiilfalát meszelni kellene, De üres a pénztár, egy garas sincs benne. „Irigy szemmel soha ne nézzetek reám, Vedlik a pa lotám!“ Negyed század óta hirdeti az igét, S bár az élet útja szebb jövendőt Ígért, Nem viszik sehova , van sok fiatal pap, A legtöbb egyház ma nőtlenen kapva kap . . . „Itt szolgállak vallás, itten édes hazám. „Itt az én palotám!“ Megöregszik szegény, gondok súlya alatt, Kopasz már a teje, s ajka ily szót hallatt: Tiszta, jólélekkel mondhatok ily vallást: Igyekeztem híven szolgálni a vallást. Utolsó nem valék ... s ha elfogyatkozám: „Lesz égi palotám!“ Vett az egyház neki szűk deszkapalotát, Húsz forint az ára, csak ötven éven át Szolgált érte, mint hű és önzetlen sáfár; S szegény családjára vájjon mi jövő vár? Bús lelke hallja a való rideg szavát: „Hadd el a palotát!“ GALGAVÖLGYI.
