Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-10-18 / 1. szám
7 megtakarított s a másik is, mintha túl akarná Hezitálni amazt, hasonlóképpen előáll azzal, hogy ő is már mennyit szerzett, csak néhány éve, hogy mint önálló iparos űzi mesterségét s máris annyira vitte, hogy egy kukoriczaföldet a nevére Íratott, háztelket vett s van egy kis pénzmagja is a nemsokára bekövetkező' építkezésre. S mindezt csak önmagának köszönheti, senki fia sem segített ő rajta, hiszen árva volt és semmitsem örökölt, a mije van, azt mind ő maga szerezte és pedig becsületes úton. Nos hát, ez az új hit. S gondoltam magamban: Ti vagytok az új hitűek, ti, a kik igy beszéltek, gondolkodtok és cselekedtek , — és nem azok, a kiké ez az új templom; mert azon vallásbeliek, a kiké ez az új templom, a kik azt magukénak vallják, fenntartják s abba idó'nként áhitatos szívvel ellátogatnak, azok máskép beszélnek, máskép gondolkoznak és máskép cselekesznek mint ti; mert nekik csak a templomuk új, de hitök a régi, de néktek a hitetek új, a mely nem illik bele semmiféle keresztyén templomba, hanem igenis beleillik abba a templomba, a melyet ti hasonvéleményű társaitokkal, — kiknek száma minden vallásfelekezetben légió, — már elkezdtetek magatokban építeni s tovább építetek, a mely templomban önmagatokat imádjátok. Másokat ismét másképpen hallottam beszélgetni; nem ugyan az útezán, hanem otthon családjaik körében, mert ezek legkevésbé sem voltak hajlandók arra, hogy valamelyik templomot új hitűek templomának elkereszteljék. Hát ezek is kévésén kezdték és Isten segítségével mégis sokra vitték; úgy hogy a mellett, hogy tisztességesen éltek és ruházkodtak, mégis már az első évben is a mint belekaptak az önálló gazdálkodásba, — volt nekik egypár forintnyi megtakarított pénzecskéjök; évek múltán pedig mikor látták azt, hogy folytonosan megáldja az Isten őket a földi javakból nemcsak annyival, a mennyivel önmaguk és övéik táplálására és nevelésére szükséges, hanem azon felül többet is ád, hogy mindig jut belőle a szegényeknek, özvegyeknek, árváknak s általában a szűkölködőknek s e mellett még meg is takaríthatnak valamit: — hát alázatos szívvel hálát adtak az Istennek az ő kegyelméért és jóságáért, melylyel elárasztotta őket ifjúságuktól fogva mindezideig. Ez a régi hit. Valamint amolyan, úgy ilyen hitűek is vannak bármely vallásfelekezetbeliek között. És sajnos jelenség volna, ha ilyen régi hitűek többen nem volnának amazoknál. De mivel azt tapasztaljuk , hogy ama másik új hitet nagyon sokan hirdetik és
