Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-15 / 15-16. szám
— 181 soktól szerettetik; a ki másokat tisztel: megtiszteltetik másoktól. Az elhunyt, a kölcsönösség elvét megtagadta, a társadalmi összeköttetést semmiben sem vette, kiszakította magát egyházunk kötelékéből , midőn az irányában teljesítendő kötelességek véghezvitelét felmondta. Senkit sem szeretett; nem tisztelt. Onbálványozó volt; mert önmagát elégnek hitte arra, hogy jólétnek, boldogságnak örvendhessen, mások segélye nélkül. Ezek okai a megdöbbentő részvétlenségnek. Ezt lehetett is várni, mert a tehetősökkel szakított, megsemmisítette azokat a társulati kapcsokat, melyek azokkal összetarták, széttépte a viszonyok szálait, melyek embertásai szív erébe fogództak; eltaszi- totta magától a szegényeket, azokat megvetette. Ezek tehát nem tisztelhetik meg halálában; mert megutálta őket életében. Ezek után intette a jelen levőket, s általuk intett mindenkit, .hogy: őrizkedjék oly szégyenletes élet folytatásától, mely a jók szeretetét, tiszteletét elfordítja tőle, mely miatt még a tisztességes eltakarittatást sem nyerheti meg. — A.! egy élete van az embernek e földön: töltse azt az Isten és emberek előtt való kedvességben. Az nem élet, mely a jók és kegyesek kárhoztatását érdemli ki, és a mely az ártatlan utódok megnyomoritása munkálásában telük el. Ily életpálya folytatásától őrizkedjetek. Még a halál perczében is édes megnyugvást kelt az a szívben, hogy az általunk szeretettek szerető karjai adnak vissza a közanyának. Elmondta: öröm látni az apának, hogy gyermeke a jók, és tiszteltek koszorújának egy kellemes virága. Arra kell tehát törekedni a gyermeknek, hogy jelessége által apjának örömet szerezzen; mert csak úgy örvendhet jólétnek, boldogságnak, a mások által való megtiszteltetésnek. Az Úrban boldogultnak szülei is arra törekedtek, hogy gyermekük derekabb, jelesebb legyen, mint ők, s hogy ennek folytán örömüket találhassák benne; de az, roszra vezérlő vágyai, indulatai szavára hallgatva, önmagának s családjának szerencsétlenségét munkálta utóéletének szégyenletes cselekedeteivel, s igy messze marad az apjától erkölcs-val lásos, kegyes, Istenfélő, a Samaritánusi könyörületességet gyakorló életét tekintve; sőt miután köztudomású dolog, hogy öröklött vagyonának nagy részét telhetlen vágyainak oltárán áldozta fel, s azáltal gyermekeinek kipótolhatlan kárt okozott, el lehet róla mondani: „elütött az apjától“.
