Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-02-15 / 15-16. szám

176

S

Pillanatra láng futotta el B. J. halálsápadt orczáját, s fiához fordulva reszketeg hangon igy szólott :i,

— Te szívtelen! megparancsoltam neked , hogy kocsival menj a tiszt, úrért, s te hátravetetted szavamat, s elnézted, hogy a t. úr ilyen iszonyú idó'ben gyalog jött hozzám, pedig azzal nem tartozott. Nagy fájdalmat okoztál az én szivemnek. Lásd fiam! nem ér az semmit, ha Dárius kincsesei bírsz is, ha az emberek , mint szívtelent megvetnek, megútálnak. Ily cselekmény folytán pedig méltó vagy arra, hogy megútáljanak; mert van jó négy lovad, de nincsen szived, emberségtelen vagy.

Ezen szivreható feddés után B. András a lovak befogásához látott; de a t. úr nem fogadta el, s gyalog mentünk vissza a paróchiára.

Ez is megtörtént dolog. Az Istenben boldogult életének vége felé megigérte nekem, hogy földemet megszántatja. Ki is küldte az ekét földemre; de András egyszeri kerülő' után kiparancsolta azt saját földjére. Mással kellett megszántatnom. Azután kérdezte tőlem: jó szántás volt-e a földben? Igen: jó szántás volt; de a valót nem mertem bevallani; mert tudtam, hogy nagy fájdalmat okozok szivének. Szegény! mindig azt hitte, hogy az ő ekéje szántotta meg a földemet.

Ezekből következik, hogy András „elütött az apjától“. András rút, önző, szívtelen, magának való, magáért élő, a szegényt lenéző embertelen , elkorcsult fia apjának.

Azonban feltehető, hogy ha majd az iga vállaira nehezedik, ha tapasztalni fogja, hogy a szegényeknek nyújtott segély dús kamattal fizettetik vissza, s gazdagsága csak úgy ád kellő hasznot, ha munkás kezekkel rendelkezhet: megváltozik érzés-, gondolkodás- módja. „A szegény és a gazdag összetalálkoznak , mind kettőt az úr szerzi:“ átfogja látni, hogy egyik a másika nélkül meg nem élhet. „Kéz kezet mos: mindakettő tiszta lesz“. Az ebben kimondott elv követendő példánykép lesz előtte. 0 tesz a szegénynek szolgálatot igabarmával: a szegény két kézi munkájával fizeti vissza. Vas volna a feje, bot az esze, ha ezt az igazságot be nem ismerné.

De hát bízzuk a jövőre, az majd igazságot szolgáltat.

A jövendő meg is mutatta, hogy András „elütött az apjától“. Egy porczikája sem olyan, mint az apjának. Érzés, gondolkodás, beszédmodora, önviselete, zsugori fösvénysége, zárkózott egykedvűsége , a segélykiáltás szavára hideg, érzéketlen szive úgy mutatta fel lakostársai előtt, mint a ki teljesen mellőzi ezen parancsot: „Szeressed Istent, szeressed felebarátodat, mint magadat“.