Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-09-27 / 49-52. szám

560

A nemzetes úr.

Azok az emberek, a kik itt, vagy amott letelepedésükkel falunak vagy városnak vetették meg alapját: legtöbbnyire folyóvizek mellé vonultak; mert ismerték a folyóvizek hasznát, tudták , hogy üdítő, elevenítő levegőt lehet azok partjain szívni, s hogy embernek, állatnak a folyók hullámaiban való fürdése, mo- sódása, nemcsak testének tisztaságát, elevenségét eszközli, de egészségét is virulásban tartja. A kis pataknak, mely „felülcsapó“ malmot hajt, s lisztkészlettel látja el a lakosokat: nem lehet megbecsülni hasznos voltát. Azoknak a falvaknak lakosai, melyekről szárazság idején el lehet mondani: „e puszta és szárazföldön, semmi viz nem találtatik“, „mint a szép hives patakra a szarvas kívánkozik“: úgy óhajtoznak a hiisitő, elevenítő folyóvíz locsogó hullámai után.

Virágos község lakosai méltán áldhatták az isteni gondviselést, hogy elődüket szép, egyenes, termékeny földre s folyóvíz partjára vezérelte; mert munkás szorgalom után, embernek, állatnak ontotta a föld az áldást, s a folyóvíz, mely határját liosz- szában mosta, s üdítő levegőt árasztott el partjain: felszámithat- lan hasznot hajtott az egyeseknek.

Egy paradicsomkert közepén feküdt Virágos, melynek kerítései, a környező hegyek, a szőke Dunánál végződtek. XJgy látszik, mintha évezredek előtt tenger hullámai zajlottak volna a kerítés mögött; de egy iszonyú vihar alkalmával a Dunától elválasztó hegylánczot elszakította a viz-nyomás, s lefolyott a tengerbe , s a kert közepén ezüst szalagként végig kigyódzó folyóvíz jobb és bal partján, mint zsinórra húzott gyöngyszemek fe- küsznek a falvak, körülvétetve nyár, jegenyefák s gyümölcsöskertek sűrű erdővé olvadt tömegétől.

Volt Virágosnak szép kerek erdeje, virágillatban úszó mezeje , arany kalászokkal hullámzó szántóföldje, s az egy órányira fekvő hegylánczon musttal csepegő szőlőhegye.

Lakosai jobbágyok voltak ugyan, s bár egyenkint elmondhatták: „A tized és a kilenczed

Nyomja csűrömet“; de ismerve háládatos földjüket, mely bőven jutalmazta a fáradtságot: ajkaikra vehették: „Szántani, vetni és aratni,

Nékem élvezet“; mert a dézsma és robota munka mellett is anyagi jólétnek örvendettek.

Különösen a jó rendtartás, egyetértés, szeretet, erkölcs-