Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
537 A véka liszt s korsó olaj Nem fogy el soha!“ Evék Illyés naponként s az Özvegy és fia; Véka liszt s korsó olaj nem Fogyott el soha ........ — ,Ne légy felettébb aggódó Életedről hát; A ki Illyést eltáplálta Gondot visel rád —!‘ BABAY GÉZA. A szegény öreg kőtörö ember. Bekövetkeztek a forró nyári napok. Az ember majd megsül a nagy melegben, alig találja helyét, egy ülő helyében is csak úgy csurog róla a viz, annyira izzad. A dolog sehogysem megy, vagy legalább nehezen akar menni. Akármihez fogunk, mintha kirína kezünkből a munka eszköze, még a toll sem áll olyan jól a kezünkben, mint máskor, az esztendőnek egyébb szakaiban. Hanem hát ezen kellemetlenségen , — mert hiszen nem is más ez , mint csak kellemetlenség , — könnyen segitenek némelyek, azok, a kik anyagilag oly kedvező helyzetben vannak, hogy kényelmökre költekezhetnek. Az ilyenek azután saját tapasztalásból nem is tudják, hogy mik azok a forró nyári napok, mit tesz Június, Július, meg néha Augusztusbau is a nap terhét hordozni. Innen mi tőlünk, különösen a nyilt alföld meleg tájékától búcsút vesznek s mig a nap melege tart, nem mutatkoznak, nem halljuk hiröket sem, hanem kinek a hogy tellik, teszem azt Pali- cson, Tepliczben, Pöstyénben, vagy Osztendében , a tenger vize mellett hűselnek. Mi azonban itthon maradunk, és csak úgy kell hordoznunk az élet igáját, mint máskor hordozzuk azt. Csak akkor mentenek fel bennünket kötelességeinknek szokott teljesítése alól, ha betegek vagyunk. De ilyen felmentvényből nem kérünk, csak erőt, egészséget adjon Isten, majd csak eldolgozgatunk mi itthon az úgynevezett kutyanapokban is. Ha betegségünk miatt nem vagyunk képesek dolgozni, akkor legfeljebb nem dolgozunk, de azért bizony csak szépen itthon
