Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
527 plomunkban is régen felütötte már fejét a rendetlenség , a rendetlenséget nekünk is meg kell szüntetnünk, s azt a ki a rendet felforgatja, meg kell büntetnünk. Ilyen rendetlenség már az is, hogy az én menyemet Csernus István menye kitaszította az első székből, úgy pedig, hogy a kövezetre esvén meg is ütötte magát. Ilyen bűnt büntetés nélkül hagyni nem lehet. Én kérem a bűnös megbüntetését ; mert előttem szent az Istenháza, az azt megszentség- telenitő büntetés nélkül nem maradhat. — Érdemes elöljáróság! — szóllott a lelkész — csak akkor szólhatunk a tárgyhoz, ha mind a két felet, tanúival együtt kihallgatjuk. Szerintem azért elő kell hivatnunk a feleket , hogy szájukból halljuk meg a valódi tényállást. — Igaz , úgy van — mondták mindnyájan. A kéznél levő felek tanúikkal hamar előállottak, és a lelkész igy szólt Kóczi Katához: — Édes leányom! az a panasz adatott be ellened, hogy a múlt Vasárnap Csárdás Esztert kitaszítottad az első székből. Igaz-e ez ? — K. Tiszt, uram! nem úgy áll a dolog a mint bepanaszoltatok. Én Cs. Esztert nem taszítottam ki az első székből. Ő nem talál olyan asszonyt a ki azt bizonyítaná. így áll a dolog. A mi székünkbe nyolcz asszony fér be. Én nyolczadiknak mentem be, és beleültem. Utánam jött Cs. Eszter; de már nem fért be. Eressz be, szólott hozzám. Már nem férsz be, feleltem neki. Erre ő megharagudván, engem pofon vágott először jobb, azután bal felől; de azt még nem elégelte meg, hanem ismét pofon akart vágni. Ekkor én önvédelemből megtaszitottam, s elesett a kövezetre. Mikor felkelt, éktelen szidalom s trágár szavak hangoztatása közben kiment a templomból, én pedig egyet sem szólva, ültem szépen. Itt vannak azok az asszonyok, a kik akkor a templomban voltak: ezek bizonyságot tesznek mellettem, vagy ellenem. — K. T. uram! — szóllott Lánczos Juliánná — Kóczi Katának tökéletes igaza van; úgy áll a dolog a mint előadta. Cs. Eszter heves természetű és nagy nyelvű. Sokszor támasztott ő már egyenetlenséget közöttünk. Szóljanak a többiek is. És mindnyájan felkiáltottak: K. Katának igazsága van. — Hát neked édes leányom — szólott az egyházgondnok — Csendesi János — Cs. Eszterhez — hol vannak a tanúid? Cs. Eszter földre szegezte szemeit és hallgatott. — Itt vagyunk mindnyájan, a kik akkor a templomban voltunk, — szólották egyszerre: Cs. Eszter bűnös; K. K. ártatlan. a*
