Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-02-01 / 13-14. szám

152 jobbulása felől. Hitte, bogy a szeretet napjának meleg sugára, megolvasztja egykor szivének jégkérgét, pedig kemény próbára volt téve, bite, reménye, béketűrése; de hát a jó szív, mindig remél s hitét soha nem veszti <1. Idő telve Sima fuvarba ment több lakostársával; mert hasznot hajt az is annak, a ki — mint ő —megtakarítja. Majdan két napig járták az utat. Mikor haza értek már későn, megdöbbenve látták, hogy a falunak negyedrésze a lángok martalékává lett. Némelyek, kiknek házaik megégtek, alig találtak haza. Ked­veseiket sírva, jajveszékelve, házukat hamuban, füstölgő romok­ban találták. Vérfagylaló rémes jelenet az, mikor az ártatlan család egy óra alatt füstbe menni, megsemmisülni látja több éves munkásságának gyümölcsét, s olylyá lesz, mint az ékességétől megfosztott tarló, vagy a gyümölcsétől megfosztott szőlőtő. Mint a tarlón árpafe­jeket kereső és szedő Rúth: keresi a hamu és romok között, a mit nem emészthetett meg a tűz, és szedi össze, s oltja pergő könnyeivel a néhol előtört tüzet. Ily kétségbeejtő állapotban találták a fuvarból hazaérkezők kedveseiket, s puszta udvaruk, s kormosán álló házuk látása ke­serves sírásra fakasztotta. A tűz kelet felől támadt a falu végétől a negyedik házon, és ment mindent pusztítva Sima házáig. Az ő kis melléképülete is megégett a Szabó házának eresze alatt; de a széles udvar, és a szél fordulása házát, pajtáját megmentette a jó emberek segít­ségével. A kis ólat — mivel volt elég épülete — elterítette, hogy annál tágasabb legyen udvara. Ment volt az építéstől. Sima legjobban értett a háztető építéséhez az egész faluban. Majdan minden károsult lakostársa felszólította, hogy házának tetejét csinálja meg; de Szabó szomszédja mellőzte. Hirtelen sokat fel is épített. Mind fedél alatt voltak már a házak; de a szomszéd házá­nak falai kormosán meredeztek ég felé. Fösvénysége okozta, hogy nem kapott építőmestert. Mosta házfalait az eső; becsurgott az ágyaira. Kárt kárral tetézett. Miután ezt látta Sima: elhatározta magában, hogy ingyen felépiti szomszédja házát. Egy reggel átballagott hozzá, s szives köszöntés után igy szólott: — K. szomszéd uram! szivemből sajnálom szerencsétlenségét. Azért jöttem át, hogy felajánljam szives szolgálatomat háza fel­építéséhez ; mert tudom, hogy minél tovább lesz fedél nélkül,

Next

/
Thumbnails
Contents