Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
152 jobbulása felől. Hitte, bogy a szeretet napjának meleg sugára, megolvasztja egykor szivének jégkérgét, pedig kemény próbára volt téve, bite, reménye, béketűrése; de hát a jó szív, mindig remél s hitét soha nem veszti <1. Idő telve Sima fuvarba ment több lakostársával; mert hasznot hajt az is annak, a ki — mint ő —megtakarítja. Majdan két napig járták az utat. Mikor haza értek már későn, megdöbbenve látták, hogy a falunak negyedrésze a lángok martalékává lett. Némelyek, kiknek házaik megégtek, alig találtak haza. Kedveseiket sírva, jajveszékelve, házukat hamuban, füstölgő romokban találták. Vérfagylaló rémes jelenet az, mikor az ártatlan család egy óra alatt füstbe menni, megsemmisülni látja több éves munkásságának gyümölcsét, s olylyá lesz, mint az ékességétől megfosztott tarló, vagy a gyümölcsétől megfosztott szőlőtő. Mint a tarlón árpafejeket kereső és szedő Rúth: keresi a hamu és romok között, a mit nem emészthetett meg a tűz, és szedi össze, s oltja pergő könnyeivel a néhol előtört tüzet. Ily kétségbeejtő állapotban találták a fuvarból hazaérkezők kedveseiket, s puszta udvaruk, s kormosán álló házuk látása keserves sírásra fakasztotta. A tűz kelet felől támadt a falu végétől a negyedik házon, és ment mindent pusztítva Sima házáig. Az ő kis melléképülete is megégett a Szabó házának eresze alatt; de a széles udvar, és a szél fordulása házát, pajtáját megmentette a jó emberek segítségével. A kis ólat — mivel volt elég épülete — elterítette, hogy annál tágasabb legyen udvara. Ment volt az építéstől. Sima legjobban értett a háztető építéséhez az egész faluban. Majdan minden károsult lakostársa felszólította, hogy házának tetejét csinálja meg; de Szabó szomszédja mellőzte. Hirtelen sokat fel is épített. Mind fedél alatt voltak már a házak; de a szomszéd házának falai kormosán meredeztek ég felé. Fösvénysége okozta, hogy nem kapott építőmestert. Mosta házfalait az eső; becsurgott az ágyaira. Kárt kárral tetézett. Miután ezt látta Sima: elhatározta magában, hogy ingyen felépiti szomszédja házát. Egy reggel átballagott hozzá, s szives köszöntés után igy szólott: — K. szomszéd uram! szivemből sajnálom szerencsétlenségét. Azért jöttem át, hogy felajánljam szives szolgálatomat háza felépítéséhez ; mert tudom, hogy minél tovább lesz fedél nélkül,
