Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-01-04 / 9-10. szám
100 Mert egyet soha el nem felejtünk: Minden úgy van jól, mint 0 akarja! Azért nem kérünk, de nem is félünk, Önmegadással bízzuk rá magunk; Utairól el soha nem térünk, Mást, mint a mit 0, nem is akarunk. Szivünk egy óhaj tölti teljesen: Hordozzon minket az 0 szent karja Tövises úton , rózsás tereken, Minden úgy legyen, mint 0 akarja! S ez óhaj imánk az év kezdetén, Mert ha folytában sírba is szállunk, Oda is kisér az a szent remény: Végkép s örökre porrá nem válunk! Mint egykor előhítt a semmiből, Hogy vele éljünk s boldogok legyünk, Fölkeltend ismét sír éjjeliből Életre, üdvre a mi Istenünk! Oh hála ezért, szent hála neki, Kezdetén, folytán, végén az évnek; így zengjenek a hivó'k seregi S harsogjon ma egekig az ének: Szent vagy Úristen s kegyelmes nagyon Jóságod nem hágy , irgalmad velünk , Bizalmunk, reményünk benned vagyon, Dicsőség néked, édes Istenünk! TOROK JÓZSEF. Jelen és jövő. Újévben. A bűnös szive a jelenhez van tapadva, a keresztyén szive a jövendőt várja. Az ezt mondja: Élvezzük a jelent, ki tudja, mit hoz a holnap?! Ez pedig igy szól: a mostaniaknál nagyobb dolgokat fogok látni, amelyeknek látására Isten el vezérel engem! Az előbbi a pillanatnyihoz, az utóbbi az örökké való felé vonzódik. Azért a bűnösnek mindennap szomorúan kell tapasztalni ennek igazságát: „A világ elmúlik az ő kívánságával, mig a keresztyén ezt tapasztalja: „A ki az Isten akaratját cselekszi > megmarad mind örökké!'
