Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-21 / 33-34. szám
394 dobén. A ki ezt neki szemében mondja, annak bent kellett akkor lenni a szobában, s mivel azt csak hallás után mondhatja: nem lehet más következtetés, minthogy ő lopta el a pénzt. így gondolkodott, s örömérzés villanyozta át egész valóját; mert a titok leplét lehullani látta. Miután Ilona a pénzt a B. asztalára leolvasta, ily kérelemmel fordult hozzá: — Méltóságos uram! azon este, mikor a 2000 frt elveszett ebbó'l a kastélyból, én hideg fttrdó't csináltam magamnak. Mikor a vízbe beültem, önkénytelenül igy kiáltottam fel: „juj beh hideg!“ Most, hogy a pénzváltás végett a fogadóba elmentem: a hosszú asztal mellett egy zsivány kinézésű ember ült és iddogált. A mint én az apró pénzre vártam: az az ember reám tekintvén, igy szólott hozzám: — Húgom asszony! szokott-e még fürödni? Mondja-e még a fürdőben: juj beh hideg! Ezt csak az mondhatja szemembe, a ki a szobámban volt akkor, mikor én a víztől való iszonyodás miatt azokat a szavakat mondottam. És a ki szemembe igy szól: nem lehet más, mint a ki a pénzt elorozta. Kérem azért méltóságodat, méltóztassék intézkedni, hogy az az ember a törvény kezébe kerüljön. Én teljesen hiszem, hogy akkor az én ártatlanságom napfényre derül; a bűnös pedig elveszi büntetését. — Igazad van Ilona — szólott a B. — mindent meg fogok tenni, hogy a titok lelepleztessék. A B. azonnal hivatta a bírót, s elmondván neki Ilona szavait, utasította, hogy a fogadóban ivó embert röktön fogassa el. A biró vas villás embereket vevén maga mellé: nem kevés küzdelem után, hatalmába kerítette az embert. El volt az készülve minden eshetőségre. Pisztolyból lövöldözött az emberekre; de nem talált. Megmutatta, hogy gonosz. Dehát a nagyobb erő győzött rajta, és a törvény kezébe adta. Felismerték az emberek, hogy nem más a fogoly, mint a vidéket évek óta rettegtető Gubás Marczi Lednehfalváról, a ki gonosz tényei által kiszakította magát a társadalom kötelékéből, és csavargott erre majd arra, s lopásból élt. Abban a régi időben nem igy vallatták a bűnöst: „vallja meg kérem“; hanem melléje állítottak egy hajdút mogyoró vesszővel , és az ha vallani nem akart, megtánczolta magát a hátán, s aztán példás megátalkodott makacs gonosztevő volt az, a ki bűnét nem vallotta meg.
