Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-07 / 31-32. szám
376 másságából hatalmat ad nekünk arra, hogy a kó'sziklából folyóvizet hozzunk elő? Jöjjetek és lássátok meg, hogy az örökkévaló ezt is megengedi“. Mikor Mózes szavait elvégezte, pálczájával kétszer megüté a kó'sziklát, a mely megnyílván , tiszta viz csörgedezett elő oly bőséggel , hogy teljesen elegendő volt a szomjúság eloltására. Mózes erről nevezte el e helyet Kádesnek, azaz szent helynek, hogy az Isten most másodszori megjelenésük alkalmával a kiszáradott forrást csudás módon ismét élővé tette. Ez a forrás ma is gazdagon buzog a sziklák közül elő, de csakhamar elvész az innen nyugoti irányban elterülő homok pusztába. De ha a nép örült, Mózes és Áron pedig igen szomorkodott ezen csoda után, mert az Örökkévaló ezt mondá nekik: „Mivel nem hittetek’nékem, s nem szenteltetek meg engemet az Izráel fiai előtt, azért nem viszitek be e gyülekezetét azon földre, melyet adtam ő nékik“. De azért nem zúgolódtak, hanem végezte mindegyik a maga hivatalát oly buzgósággal s lelkiismeretesen, mint azelőtt. Kádesből két út vezetett Kanaánba, az egyik meredek hegységeken vezetett keresztül, a másik az edomiták földjén. Édom királyát kérte fel Mózes követei által, hogy engedné meg nekik a tartományán való keresztül útazást, hogy kelet felől közelíthetnék meg az ígéret földjét, világosan kijelentvén , hogy senki mezején nem mennek keresztül, hanem csupán az országúton fognak haladni és semmiféle segedelmet nem kérnek. Azonban az edomiták királya kérelmüket nem hallgatta meg, sőt fegyveres ellent- állásra is kész volt, s roppant sereggel ment a határszélekre, hogy az Izraeliták tartományába be ne mehessenek. Mózes nem akart erőszakkal végig menni az edomiták földjén, hanem a szükséges útra valót tőlük megvásárolván, oda hagyta Kádest, s elvonultak az ettől délkeletre fekvő széles völgybe, mely a Hór hegyéhez vezet. Itt halt meg Áron, s temettetett el a hegy tetején életének 123-ik évében, s az egész nép 30 napig gyászt öltött és siratta szeretett főpapját. Hivatalát fia Eleázár örökölte. Ezután békésen éltek a pusztában, kémeket küldözgettek Kanaán földjére, kik közül Árád a Kananiták fejedelme sokat elfogatott , s ki-ki ütött közéjük , mindig számos foglyot hurczolván magával fogságba. Á számos méltatlanságot tovább ők sem szenvedhetvén , fegyvert fogtak s Árád királyt teljesen megverték s tartománya egészen az Izraelitáké lett. Mint szintén legyőzték az emóreusok királyát is, mely győzelmek által két országot nyertek a Jordán keleti részén.
