Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-07 / 31-32. szám
367 az bölcsen elhallgatott; mert hiszen az ö irodájában is serczegtek a tollak vasárnap is. Nem maradt tehát egyéb hátra, minthogy bosszús gerjedel- mében mindenki Istenre bizta 6. J. megbüntetését. Hitte mindenki, hogy: ,,a bűnöst büntetés nélkül nem hagyja“. Egy Vasárnap délesti után Galamb András, egy példás kegyességű öreg ember, a gabonákat megnézni kiment a határba, s mikor onnan visszatérőben volt, a határúton találkozót G. Jánossal, a ki trágyával megterhelt szekérrel ment a földjére, s azt megállítván igy szólott hozzá: — Édes Öcsém! Ugyan az Isten szerelmére kérlek: térj magadba. Ne csinálj ilyen dolgot mindenek megbotránkoztatá- sára. Add meg Istennek mi az Istené, embernek mi az emberé: Istentől úgy várhatsz áldást, az emberektől becsültetést, tisztel- tetést. A Vasárnap az úrnak napja: azt kötelessége minden embernek megünnepelni, ha Isten büntetését nem akarja magára vonni. Te nem tartod a Vasárnapot Isten parancsa szerint: méltán várhatod azért magadra büntetését. Ne tedd ezt öcsém! a világ gúnyjára. Ezzel a dologgal nem mégy elébb. Lásd: az én birtokom éppen olyan mint a tied; az én házamnál éppen annyi munkáskéz van, mint a tiednél; nekem éppen annyi munkatehető marhám van, mint neked; mégis hat napon elvégzem a munkámat, a hetedik napot, a Vasárnapot pedig testemnek, családom testének nyugalmára s lelkemnek építésére, buzgósagos éneklésre, imádkozásra, az Isten igéjének hallgatására szentelem, s nem vagyok hátrább a munkában, mint te, a ki az Ur napját is munkára fordítod; sőt elébb vagyok, mert rajtam van a jó Isten áldása, s ha meg akarsz győződni róla, jöjj hozzám, Isten rendelése szerinti munkám után olyan megtakarított összeg pénzt mutatok, hogy fele birtokod nem ér többet. Hidd el: Isten a hű munkást megjutalmazza; de a ki rendelése ellen tesz, előbb-utóbb megbünteti. — Édes bátyám! sokszor hallottam én már ilyen beszédet; de mivel arról még senki sem győzött meg, hogy egyik nap nem olyan mint a másik: megyek a magam esze után, és munkálkodom minden napon, mely rám virad. Ez az embernek kötelessége. Én abban látok bűnt, ha az ember egyik vagy másik napot léha munkátlanságban tölti, vagy ahoz emelgeti szemeit imádkozás közben, a ki az én meggyőződésem szerint nem létezik. Szerintem: „nincsen Isten“, tehát nem félek büntetésétől sem.— Ezen szavak után elhajtott, s minden Vasárnap munkálkodott, és pedig bosszantóbban mint azelőtt; mert megtudta azt is, **
