Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-01-04 / 9-10. szám
112 De különösen a nagyapa és nagymama úszott kimondhatatlan örömhen, midőn a kicsinyek ajkairól neveiket hallották édeskés szavakban lehangzani. Mint közszeretetben álló egyén — ipa és napa halála után — különféle hivatalokat viselt. Volt esküdt, biró és egyházgondnok sok esztendőkön keresztül. Gondnoki hivatalában azzal tette magát nevezetessé, hogy új templomot építtetett, s neve örökemlékül egy táblára aranyos betűkkel felíratott, és a szószék felett a templom falára függesztetett. K. ör. atyám! hát hol vette azt a sok pénzt, mely a templom épitéséhez szükséges vala? Mivel mindenki hallgatott szavára: rávette a népet, hogy nehány esztendőn keresztül vele együtt részért az uraság gabonáját learatta, a részt pénzzé téve tőkésítette, s mikor már nagy összeg volt a pénz, templomot építtetett rajta, s aztán lemondott a hivatalról, s családja körében szép békességben, csendességben éldegélt. Mikor már nagyon megvénhedett s alig mozgó csontvázzá töpörödött: — mivel egyebet nem tehetett, — elővett egy kis széket, leült a favágó tuskó elé, s egy baltácskával a száraz fagaly- lyakat vagdosgatta apróra. Ilyenkor aztán szeretett unokái s játszó társaik köriile csoportosultak , és kérték, hogy beszéljen nékik a régi időkről, meséljen sokat, sokat. És az mesélt a lúdlábon forgó várról, a földet tartó sasról, a napos ruhájú király leányról s egyebekről, s azok nem is pillantva hallgatták. Elmondta „a kis libapásztor“ történetét is, mely egy kis tanúságos életrajzot foglal magában, s beszédét a gyermekek különbféle kérdésekkel szakították meg, melyek a történet ébresztette kíváncsiság szüleményei voltak. Ez „a kis libapásztor“ , vénségében éppen úgy tett a gyermekekkel, mint K. ör. atyám tett miveliink. Mi épp oly kíváncsisággal hallgatjuk K. ör. atyám meséjét, minta „kis libapász- tor“-ét hallgatták a gyermekek. A két ember eljárása végtére tökéletesen megegyezik. Még a falunkat is Gödrösnek hívják. Igazad van K. fiam! nem lehet másképpen. Most már határozottan kimondom, hogy az „a kis libapásztor“ ezelőtt 80 évvel én voltam. Engem űzött el mostohám és testvérem az apai háztól, Körtésről. Ok gondoltam, cselekedtek ellenem gonoszt, de a kegyelmes Isten jóra fordította. MOLNÁR SÁMUEL.
