Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-01-04 / 9-10. szám
107 K. fiaim! adjatok hálát Istennek, hogy nektek jó testvéreitek vannak. — Szeressétek azokat; mert bűn azokat bántalmazni. — De vannak ám rósz testvérek is. — Régen, nagyon régen volt az. — Jákobnak 12 fia volt, s azok között legjobban szerette Józsefet. — Ezt bátyjai megtudták, s irigykedtek reá. Egyszer a mezőn, mikor bátyjai gabonát kötöttek, egy álmát beszélte el nekik, melyből azok azt következtették, hogy úr akar lenni fölöttük: tehát nagyon megharagudtak reá. Egy ó kútba vetették, s ruháját kecske vérébe keverték, s hazavitték, megmutatták atyjoknak, s azt mondták, hogy Józsefet a fenevadak tépték szét. — Máskor aztán kihúzták a kútból, és eladták kereskedőknek. — A kereskedők Egyiptomba vitték, s Isten annyira felmagasztalta, hogy az éhség idején atyját és testvéreit táplálta; mert úrrá lett Egyiptom felett. — Lássátok ezek is rósz testvérek voltak. — Oh bár csak Isten ezt a szegény gyermeket is felmagasztalná ! — kiáltottunk fel egyszerre mindnyájan, — megérdemelné a sok keserűség, nyomorúság után. Dehát K. ö. atyám! azt mondta utoljára, hogy az a kis gyermek elhagyta az apai házat; de hát hová ment szegényke, és ki adott neki enni idegen földön ? Az a kis gyermek ment faluról falura; mert elvégezte magában, hogy annyira megy, hogy hírét se hallják. — A jó emberek aztán, mikor megmondta, hogy; „árva vagyok; se apám, se anyám!“ szánakoztak rajta, és enni adtak neki; mert lássátok: Isten a jó emberek szivét olyanná formálta, hogy: örülnek az örülőkkel, és sírnak a sirókkal. — Ennélfogva, ha szegény, elhagyatott, árva kopogtat ajtajukon segedelemért: kinyitják azt, és „minden kérő megnyeri azt a mit kér“. Mikor már sok, sok napokig vándorolt: bement segedelmet kérni egy faluban egy gazdag földmives emberhez. — A gazdag ember éppen akkor ért a konyha ajtajához, mikor a szegény kis gyermek, és bizalmat ébresztő hangon igy szólott a szépen köszönő gyermekhez: — Édes fiam! hogy hívnak? honnét való vagy? mi ok indított arra, hogy alamizsnát kérj ? — K. bátyám uram! — szóló tt az árva — én szegény, apa, anya nélkül való árva vagyok. — Megmondta a nevét, születéshelyét. Nincsen vagyonom: nem tudok miből élni. — Jó embert keresek, a ki csekély szolgálatomért naponként egy falat kenyeret,
