Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-11-13 / 7-8. szám
92 seggel, igazi lelki örömmel tölté be azt az, ha talál gyülekezetei, a melyről elmondhatja azt, a mit a.z apostolok mondtak egyik vagy másik gyülekezetről. Ily igazi lelki örömmel tölti be Isten, az én szivemet, Vésztőn, mint a mely gyülekezet népéről elmondhatom azt, a mit Pál mondott a Maczedoniabeliekről : ,,az ő nagy szegénységekből nekik nagy gazdagságok áradott, mert az ö erejek szerint (én vagyok bizonyság) sőt erejek felett is jó akarattal adakoztak.“ A vésztőiek az ö nagy szegénységekben adakoztak. En, mint Nagy-Becskerek lelkipásztora gyülekezetem minden tagjaival belátván azt, hogy ottani fent maradásunk s ottani sikeres működhetésünk első és múlhatatlan feltétele, egy imaháznak vagy templomnak s papiaknak építtetése, elhatároztuk magunkban, hogy Isten segedelmével mindent megteszünk e czélunk elérésére. Szükségünk van legalább is 15.000 frt összehozására. Hogy hozzuk ezt elő ? ez volt a kérdés. Először is magunk adtuk össze filléreinket, forintjainkat s aztán elhatároztuk, hogy hitrokonaihoz, én mint a gyülekezet lelkésze megyek el, minden dij nélkül, az egyház csak az útiköltséget viselvén. Legelőször is Vésztőre jöttem. Itt prédikáltam október 2-ká.n kétszer s a következő esdő szózatot osztottam ki a gyülekezet minden templomba jött tagjainak ; (lásd a n.-becskereki egyház esdő szózatát.) Alásnap, azaz hétfőn, önkénytes vállalkozók a falu nagy részét bejárván, gyűjtöttek. S az eredmény?! — az eredmény az lett, hogy — bár a szegénység itt oly nagy, hogy soknak alig van betevő falatja, mégis mindent összevéve 86 frt 18 krt hoztak össze a gyűjtők. Ez a szép eredmény az, a mi igazi lelki örömmel tölti el szivemet s alkalmaztatja velem ezen gyülekezetre Pál apostolnak a maczedoniabeli keresztyénekre alkalmazott ama helyét: „az ő nagy szegénységekből nékik nagy gazdagságok áradott, mert az ő erejek szerint, én vagyok bizonyság, sőt erejek felett is jó akarattal adakoztak“, s vésztőiek jó akarattal adakoztak. Tiszteletes Fehér Vincze tanító káplán gyűjtő ur nyilatkozata szerint, mindenütt a legszívesebben fogadták ötét, s a mit adtak nagy jó kedvvel adták, s a kik pedig szegénységek miatt nem
