Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-11-13 / 7-8. szám
8g Mély siket a tájék hallgatása, Mintha néki fájna hervadása, Pedig majd a kikelet szavára Szép virágos ruhát vesz magára. II. Mint a halottas ház szomorú a határ, Nincsen rajta virág, nincsen dalos madár Fénye, bűvé, bája már mind elenyészett. Temetésre készül az egész természet. Rajta fellegekböl szőtt a szürke fátyol, Eltakarja arczát, mint ki holtat gyászol. S mikor a keservet már tovább nem bírja Közénk a borús ég könyeit lesirja. III. Sok gyenge bimbó, gyenge bokron A virágzást mind, mind elérte, Most hullva hullnak egyre-másra Nem marad rajtok egy levélke. — Minő hűség! — édes anyjokra — Ki fekszik már a téli ágyon — Aláhullnak, reáborulnak, S betakarják szelíden, lágyan. — IV. A kit reménye csal, de megcsal És van oka sóhajtani. Nézzen az őszi hervadásra És megtanul lemondani. S ki tudja, hogy télre tavasz jő S madár zeng a friss lombokon : Hiszi, hogy egy nagy kikeletkor Uj élet kél a hamvakon! FORGÁCS ENDRE.
