Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-11-13 / 7-8. szám

- 85 Kegyes úrnő, a népek is Ily mértékkel mérnek :

Mig az őrült fejedelmek Eszökre nem térnek.

TOMKA KÁROLY.

Történelmi tárház.

Az adakozásról.

Vajha mindenki elmondhatná : „A szegények közt gazdag, a betegek közt egészséges, a haldoklók közt eleven lehettem!“

Igaz ugyan, hogy sokan, talán a legtöbben maguk okozták nyomorukat. Avvagy, az a szerencsétlen vándor, ki Jerichó felé utazott, nem volt-e némi részben maga is oka szerencsétlenségének ? Miért ment ilyen veszélyes útra táska nélkül? Miért nem vitt magával fegyvert, vagy miért nem vette fel a mindenkit megóvó papi ruhát ? — Ilyen módon gondolkozhattak ketten azok, kik mellette elmentek. Vájjon helyes ok-e ez arra, hogy ne segítsünk másokon ?

Adakozásunk és segítségünk olyan kulcs, mely egyúttal a m i szivünket is megnyitja. Van egy valaki, kit a leg- kedvetlenitőbb tapasztalatok sem birnak a jótevéstöl visszariasztani. Ez az egy valaki — Isten. Hogy Isten a napot teremtette, dicső dolog; de sokkal dicsőbb, hogy azt felhozza a jókra és a gonoszokra egyiránt. Ha csupán csak az igazakra akarná felhozni, — akkor nekünk az egész világon gázzal kellene világítani.

Még mindig áll az a derék példabeszéd: „Kétszeresen ád, ki gyorsan ád." Az adakozással úgy járunk, mint a gyermekek a hó-laptákkal: minél tovább tartják ezeket kezökben, annál hamarabb elolvadnak. Te ma hajlandó vagy 50 frtot adni jó czélra, holnapig azonban már értekeztél a te erszényeddel és csak harminczat, holnapután már csak húszat akarsz adni, a hét végén pedig megeshetik, hogy semmitsem adsz.

Csudálatos összefüggése van a szívnek az erszénynyel. Minél tágabb szivüek az emberek, annak szükebb az erszényük és olyanok, kiket szűkmarkúaknak tartanak, azoknak sokszor könnyen kinyiló, tág erszényök van.