Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-30 / 5-6. szám
és jót építettek, a mely azonban ki van téve sokféle kísérleteknek ; nem kellene-e neki egy kis helyet engedni a házi tűzhely éltető melegénél, nem kellene-e hozzáférhetővé tenni a családi kör világosságát, hogy annál látva biztosabban és bátrabban járhasson ? Gondoljunk csak némely nőtlen hivatalnokokra, bizonyára határozott befolyást gyakorolt volna erkölcsi képzésökre és családi szerencséjük megalapítására, ha oly házaknál kerestek és találhattak volna szives fogadtatást, a melyekben a rendezett, csendes s megelégedett élet képe vésődhetett volna sziveikbe ? Eddig a családot úgy tüntettük fel, mint gyülhelyet, a hol alkalmasbb tér nyílik a társasélet ápolására és fejlesztésére. De nem elég, ha a család csak a szórakozás, kölcsönös látogatás s mulatság gyúpontja legyen, hanem meg kell különböztetnünk az úgynevezett szűkebb értelemben vett családi életet, a melynek a családatya egész odaadással szentelje mindazon idejét, a melyet hivatási körében eltölteni nem kénytelen. Az atyának legfontosabb s legkedvesebb kötelessége neje és gyermekei jólétéről gondoskodni, mert hiszen saját magának is szerencséje, azoknak szerencséjétől feltételeztetik, a kiknek gondviselése Istentől reá bízatott. Még ott is, a hol a mindennapi munka csak kevés időt enged arra, hogy családunkkal foglalkozhassunk, legalább az ünnepi és vasárnapi estéken vehetünk magunknak időt arra, hogy mieinkkel a szeretet kötelékeit megszilárdítsuk és fenntartsuk. Már az is erkölcsi nyereség, ha az atya gyermekei játékát és tanulását éber figyelemmel kíséri. A családnak azonban mégis legszebb napja: a Vasárnap. Az ezen napon való egy ültlét mennyi egymásra kölcsönös jó hatással lévő szép örömnek áldott forrásává lehet! S midőn megemlítjük azt, hogy az ösz- szetartás érzelmének felkeltésére mily jó hatással van a házi áhitat s az istenitisztelet látogatása, ezzel azt akarjuk mondani, hogy a Szentirás, imádság, isteni félelem teszi a családi élet legbiztosabb alapját, a családi élet ezek nélkül annyi, mint a madár szárny nélkül, mint az áldozat tűz nélkül, s mint a hajó iránytű nélkül. A család tagjainak különbféle nézetei s vágyai vannak; mindeniknek meg van a maga foglalatossága, baja, aggodalma, s hogy köztük a benső egység mégis fenntartassék : arra a természetes szeretet nem elégséges: de ha a mindnyájukkal közös, ugyanazon Isten trónja elé lépnek, ez a világi élet különbféle utain járókat egyesíti.
