Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-10-30 / 5-6. szám

— 54 életünk ezen nyomasztó helyzetét: annál sötétebb, visszataszi- tóbb színben tűnik az fel szemeink előtt, s annál erélyesebben kellene a valódi nép-barátoknak minden törekvésüket oda irányozni, hogy a társadalom ezen rákfenéje kiirtassék. Miért lehet a kisebb hibákat, melyek üg-yetlenségböl vagy vigyázatlanságból követtetnek el, szigorúan büntetni, miért a nyilvános csend - háborgásokat okos rendszabályokkal megfékezni, mig a részegeskedésnek, — mely a nép erejét alapjában megrendíti, — szabad zsarolás engedtetik?! A törvényszék zöld asztala mellett, a bűntény elkövetője, mért mentegetheti magát azzal, hogy részeg volt s azért nem tehet róla? A pazarló gonosz életébe mért nyúl be a törvény, megakadályozólag akkor, mikor már késő, mikor övéit már koldus-botra juttatta ? A kiskorúak és neveletlenek iránt mért nem viseltetünk oly szívességgel, a mely rájok nézve valóban jótétemény volna, hogy kényszerite- nénk őket arra, miszerint könnyelmű életükkel felhagyjanak ; mért nem mutatjuk meg a rend és fegyelem által nekik azt a határt, a melyen tulcsapni büntetés nélkül nem szabad, mért nem tesszük ezt, mikor az illetők még önmaguk fölött nem tudnak i'.ral- kodni? Az csak czifra szólam, hogy nem szabad senki személyes szabadságát korlátozni; nem helytelen-e ezt alkalmazni azokkal szemben, a kik rabszolgái szenvedélyeiknek, a kik később szívesen megköszönnék azt, hogy bűnös kihágásaiktól visz- szatartották és a jóhoz szoktatták.

Bizonyára, igen sokszor tanúi vagyunk a szomorú látványnak, midőn egy kalapot kirepitenek s utána gazdáját, s a szilaj botrányosság fölött egy nagyot röhög a rendőr s kedve telik benne, ha rekedt káromkodás között eg)'mást keményen öklözik. A vendéglők, lebujok, tivornya-helyek gomba módra szaporodnak s azok a legszorgalmasabb látogatóik, a kik leg- kinosabban panaszkodnak, legkeservesebben jajgatnak. Látják a gazdagoktól; szomorú tünemény, a mely sehogysem illeszthető be a kor és az idő keretébe.

Helyesen jegyzi meg egy budapesti iró a következőket: „Az iszákossági hajlam, a dorbézolási kedv, lumpolási hajlam, költekezés, kártyázás, lányozás, a pénzpccsékolás, észveszejtés valóságos mániája e kornak. Megyünk a főváros utczáin, látjuk a botrányokat, olvassuk a vidéki tudósításokat és halljuk a panaszokat, tudjuk az öngyilkosságokat, bukásokat, erkölcsi megsemmisüléseket, s elgondoljuk könnyen az indokokat. A korcsmák szaporodása összevág e drámák szaporodásával. Hogy