Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-03 / 47-48. szám
562 — bárcsak adott volna még egy Bibliát, sajnálom, hogy nem ötszáz forintra tartottam. — Hadd el, ha öt forintot Ígért volna érte, úgy is oda adjuk, — szólt neje. Csehi Julcsának is irt anyja, hogy nénje beteg. Az árva lány egy pár heti szabadság időt kért gazdájától s hazajött az öreg néni ápolására. Pista felesége nem ért rá a sok dologtól, hogy éjjel nappal ott hallgassa az öreg néni köhögését. Csertői uram is meglátogatta a rokon nénit s beszélgetés közben említést tett arról, hogy ö holott még egészséges, már is gondoskodott, hogy halála után minden rendben legyen, mert végrendeletet tett. — Helyeslem eljárását, kedves nemzetes uram, — tördelte köhögéstől elfojtott hangon Zsuzsó néni, — magam is gondoltam erre, mert végrendeletem már egy pár év óta ott van a járásbíróságnál s a pótvégrendeletet épen tegnapelőtt készítette el a jegyző ur. Atyámfiái gyermekeiről, ha a jó Isten magához szólít, szépen gondoskodtam. Csertői csak ezt akarta tudni. A vén zsugoriban mégis jó lélek lakozott. De azért többször nem látogatta meg. Pista felesége sem igen törte magát. Egyszer-kétszer befőttet, kávét, becsináltot küldött. Ez volt az egész. A szegény árva lány nem adhatott egyebet egy pár pohár víznél, de nem hagyta oda egy perezre sem. Nappal szundikált egy kissé, de éjjel fenvirasztott mindig. Zsuzsó néni mindegyre rosszabbul lett. Pistáék mindennap eljöttek estefelé, kíváncsian lesve, hogy mikor lehelli ki lelkét a vén zsugori, hogy aztán vánkossá alól kivegyék a vasláda kulcsát. Egy estve mindnyájan együtt voltak. A vén biblia ott feküdt előtte az orvosságos üvegek mellett. Alig tudott már beszélni szegény Zsuzsó néni. Intett Julcsának, hogy adja ke* zébe a Bibliát. — Nem bírja azt el nénike, — szólt a lányka. — Nem is akarom, — viszonzá az gyöngén, — Pista fiam jer csak közelebb; nézd ezt a drága kincsemet ugy-e nektek adtam, de aztán újból megváltottam tőletek, igaz-e ? Azt hitte Pista, hogy az öreg fösvény még visszakéri s a Bibliával újra megnyomorítja őket. — Igaz, — monda — de már azt a kétszáz forintot elköltöttük.
