Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-30 / 5-6. szám
Harmadik folyam. 5^—6. Szám. Felső-Bánya, 1881. okt. 30. A hetedik napot megszenteljed; az Urnák napja az. Mózes 2-ik könyve 20-ik rész. Őszszel. „Elhullunk, mint a fék levelei.“ Ezsniils 63, 6. Künn a természetben hervadó virágok, Hulló és megszáradt levél a mit látok. Ilyen az élet is, hullnak örömei, Mint fák és virágok sárgult levelei. Mi is lehullunk majd, nyugalomra térünk, Boldogok ha midőn a révpartra érünk, Elmondhatjuk híven futottam pályámat, Add meg én Jézusom égi koronámat! Oda a tavasz és nyár ékessége. Mindenütt hulló levelek, hervadó virágok, a hanyatló természet bús jelenségei látszanak. Nincs a mezőnek virága, a természetnek mosolygó tekintete. Az őszi ködhöz hasonló borús érzés száll lelkünkre. A természet hervadása életünknek példázata. Mi is virulunk korunk szép tavaszán; az orom mosolya, ragyogó fénye játszik arczun- kon, tekintetünkön. Majd az élet közép korában, mint a természetre a nyári időben, munka és verítékezés vár reánk magunkért, szeretteinkért, embertársainkért, egyházunkért, hazánkért, nemzetünkért. De miként a nyár hanyatlásával, lassan bár, de fogy a nap ereje ; mi is, ha életünk a délpontot meghaladta, fogyatkozunk erőnkben, mind hova tovább gyengülünk, mig végre a virulást s munkabíró szakot, hervadás váltja fel, _majd a falevélhez hasonló lehullás követi. Hát ezé a mi osztályrészünk? Avvagy, mi sem vagyunk-e tartósabbak a falevélnél, a mező virágainál ? Oh, hisz igy sorsunk fájdalmasabb, mint a hulló leveleké s hervadó virágoké,