Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-08-06 / 43-44. szám

ismét kinyíljanak a bitófa előtt! És a nép embere elborzad, hajai égnek merednek. A szegénynek még halálos verejteke is pokoli kin, meg gyötrelem! De egyszerre, mint egy varázsütésre homloka kiderül, a boldogság halványpirja borítja el arczát, a szerencsés napok emlékei töltik be lelkét. Feltárulnak előtte a múlt képei, az öröm napjai, maga előtt látja ártatlan kis gyermekei öröm és boldogságtól sugárzó arczait, a mint a szüleitől kapott, fáradságos munkával szerzett uj ruhának vagy játékszernek örülnek, a mint csevegnek, a mint térdein játszanak ! És a szegény haldokló most boldog ! De boldogsága rövid! A kérlelhetlen csont ember, kinek a neve: halál, hajléka küszöbére tette lábát. Reá mutat kezeivel és azt mondja neki: Kövess! De e hangot ő nem hallja. Más hangok ébresztik fel álmaiból! Siró gyermekei könyörögnek: Apa, adj enni! E szavak, e könnyek, — ezek a végső döfés, ezek az ő utolsó percze!

Hidegülő kezeivel szivéhez kap, utolsó fohászával irgalomért kiált fel Istenhez, reszkető kezekkel áldja meg szegény gyermekeit és a szegény ember jobb létre szálló lelkét a nyomor, az ínség, a romlottság, a bűn gúnykaczaja kiséri: a kiket szerettél, azok most enyimek!! A végső nyomor küszöbeit, a romlottság tanyáit keresi fel azon egyesület, melynek neve: „Sze- retetház,“ hogy az Ínség, a bűn karmai közül ragadja ki e végkép elhagyott 5 — 6 éves gyermeket.

Nem teszünk külömbséget, hogy éhség, nyomor és hideg* tői halvány ajkaik a keresztyének Istenéhez, vagy Jehovához fohászkodnak könyörületért. Vallás- és nemzetiségi különbség nélkül tesszük reájok kezeinket és e kezek áldást hoznak. Öt éves koruktól i5 éves korukig Budán városmajor-utcza 3i. szám alatt lévő pár év előtt alapitott, anyagilag eddig még igen szegény intézetünkben teljes ellátásban, a leggondosabb, legczélirányosabb, az egész életre kiható nevelésben részesítjük. Midőn 15 éves korukat elérték, gondnokot nevezünk ki számukra és további kiképezés végett a legtekintélyesebb iparosoknál helyezzük el őket, meg nem szűnvén teljes körűségükig őket szükség esetében segélyezni és róluk atyailag gondoskodni.

Ezen felhivást bocsátott ki a Szeretetház elnöksége. Ezen Szeretetháznak lesz nagyszerű ünnepélye augusztus 20-án mint István első magyar király rom. kath. atyánkfiái „Szentnek“ nevezett, Szent István király napján. A Szeretetház elnöksége