Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-08-06 / 43-44. szám

523

templomból is még pedig duplán. De hát ha műszál y : máskép meg nem házasodhatom. Most harmincz éves vagyok s megmutattam ez ideig, hogy feléje sem mentem soha egyiknek sem. Még akkor is haragszom, ha visszagondolok arra, hogy egyszer mégis voltam a templomban, mikor a bába-asszony a kereszt-viz alá vitt, de hát akkor is muszáj volt, magamtól ugyan nem mentem volna. Tehetek is én arról, hogy akaratom ellenére megkereszteltek! Még azt kérdi tőlem a lutheránus pap, hogy melyik templomba akarok esküdni ? Megmondtam neki, hogy akarni, bízón}’ én egyikben sem akarok ; mert pápista vagy lutheránus templom én előttem egyforma: — egyikre sem adok semmit. Bánom is én, ha a szemét dombon adnak is össze! Azonban miután látom azt, hogy mégis kell valamelyik templomban esküdnünk, hogy ezt a szükséges rosszat ki nem kerülhetem : hát majd megkérdem, jegyesemet, ő talán akar valamelyikben esküdni. Úgy is történt. A menyasszony buzgó evangélikus lévén, határozottan kijelentette, hogy az egybekelés az ő templomában menjen végbe. Jegyese hitét jegyesében nem becsülhette, hiszen ő Istentől elrugaszkodottt, a szószoros értelmében — hitetlen volt, közönyös minden vallás iránt s ezt látva leendő hitves-társában : annál bennsőbb szeretetteljes, ragaszkodással csüngött az ö hitén.

Az esküvés megtörtént, >iagy kő ezett le szivéről, hogy ki mehetett az általa m< gvetett Isten házából; de hogy mintegy megboszulja magát, — az utolsó lépcsőn még egyszer visza- fordul és elbizakodva ezt mondja :

Ma voltam itt utoljára!

A mennyegzö napja elmúlt. Másnap korán reggel az ifjú férj munkájára sietett. Bányász volt. Estve a vacsorával várva várja hű neje. De hiába várja ő nem jön. Várja tovább egy várja két óráig: nincs nem jön.

Végre az utcza kövezetén egy lassan haladó kocsit vett észre, mely épen az utcza ajtó előtt állapodik meg. A bányászok, kik a kocsin ültek óvatosan emelnek le hosszú, ruhába burkolt tárgyat; be viszik a szobába; a nő rémesen tekintett reá s a takaró alatt meghalt férjét látta, halvány arczal, véresen.

Egy lezuhant szikla-darab összezúzta őt.

Harmadnapra volt a temetése és helyi szokás szerint a koporsót a templomba az oltár elé állították. Négy napra